18532. lajstromszámú szabadalom • Gép hornyolt és hasított kéregpapírdoboz-hálók előállítására

— 3 — össze egy szögemelő (12) karjával. A szögemelő másik karját a különböző síkokban fekvő (13 14) villarészek képezik, melyek végein az (15) és (16) exczenterek hatása alatt álló (17) csúsztató csigák vannak megerősítve. Az (15 és 16) exczenterek a (C) tengelyre vannak ékelve. Az (16) exczenter a lengőkeretet azalatt, míg a szerszámok működnek, a kerületének a tengellyel konczentrikus részével az előre tolt helyzetben tartja, a munkamenetnek ez a fázisa az 1. ábrán látható. Az (15) exczenter a szállító keretet, hogy ez egy újabb kéregpapír lapot vehessen föl, hátratolja és rövid ideig a hátra tolt helyzetben tartja, minek megtörténte után az (16) exczenter megkezdi az előre mozgatást; az előre mozgatás befejeztével az (15) exczenter rövid exczentrik (18) görbéje a szállítószánnak visszafelé való mozgását idézi elő, mely visszafelé való mozgás czélját föntebb jeleztük. A hornyoló szerszám (m) alsó sablonja, melynek egy háromszög keresztmetszetű (ml) bordája van, az (I) munkahelyén keresztirányban és a (II) munkahelyen hosszanti irányban tolható el a gépállványon. Az (ml) borda két végén — mint az a 8. és 9. ábrán látható, — fecskefark keresztmetszetű (m2) aczélprizmák vannak az (in) alsó sablon megfelelő kivágásában elhelyezve. Ezeknek az (m) prizmáknak teknősalakú mélyedései vannak, melyek lejtős fölületein a fölső sablon lebocsájtásánál az utóbbi mozgatható pofáinak toldatai csúsznak, hogy ily módon a pofákat az alsó sablon (ml) bordájára szorítsák. A fölső sablon, mely a keretalakú (F) illetve (G) szerszámtartóban oly módon van ágyazva, mint az alsó sablon a gép állványon és melynek helyzete a vele összeműködő alsó sablonéval megegyezik, a sín alakú (m3) tokból és a két ebben mozgatható (mi és m5) pofából áll. Az (m i) pofák, melyek egy pár egyidejűleg működő fölső sablonnál egymásfelé vannak fordulva, tehát a sablonok belső föliiletén alkalmazva, fölfelé ékalakban megvékonyodnak és az (m3) tok megfelelő kivágásában hosszúkás alakú csavarlyukakon átmenő csavarok segélyével függélyes irányban beállíthatóan vannak fölfüggesztve. Az (m-i) pofák fölső szélén alkalmazott (m6) toldatok az (m.3) tok fölső falának hasítékain kifelé nyúlnak, hol a tok fölső föliiletén megerősített erős (m7) lemezrúgókra támaszkodnak. A fölső sablonok (m5) külső pofái a fölső szélükön egy körkeresztmetszetű (m8) duzzadással vannak ellátva, mely az (m3) tok alsó föliiletén alkalmazott, megfelelően alakított csatornában foglal helyet. Az (m8) duzzadáshoz az (m5) pofa két végén (m9) forgáscsapok csatlakoznak, melyek a fölcsavarolt szökvasakba vannak ágyazva. Az (m5) pofák alsó szélének két végén (mll) kiugrások vannak alkalmazva, melyek az (m2) prizmák teknőalakú mélyedéseinek felelnek ineg. A nyugalmi helyzetben a két (m4 m5) pofát egy (ml 2) rúgó távolítja egymástól és az (m7) rúgó az eltolható (m-i) pofát anynyira lefelé nyomja, hogy az mélyebbre érjen, mint a forgatható (m5) pofa. Ha már most a két egyidejűleg működő fölső sablont az (n) papírlapra leeresztjük, az (mi) pofák, mint az az 5. ábrán látható, a kéregpapírt az alsó sablon (ml) bordája belső oldalán érik. Mikor a fölső dugattyú tovább elmozdul, az (n) papírlapnak a két (m) alsó sablon (ml) bordái között fekvő részét az (m4) pofák a bordák közé nyomják, míg a külső (m5) bordák még nem jönnek működésbe, úgy hogy a belső pofák a kéregpapírt kívülről az (ml) bordák fölé húzhatják. A 7. ábrán látható, hogy a fölső sablon lesülyedésének utolsó fázisában az (m-l) pofa az (m7) rúgót fölemelt és ezenközben, minthogy lejtős fölülete a tok falán csúszik, az (m) alsó sablon (ml) bordájára szorul. Egyidejűleg az (m5) pofák végein lévő (mll) orrok is lecsúsznak az (m2) prizmákban lévő vályúalakú mélyedések lejtős föliiletén, úgy hogy az (m5) pofák az (ml) bordák fölé lengenek. Ily módon az (n) kéregpapírlapban az (I) munkahelyen az (nl) kereszthornyokat, a (II) munkahelyen az (n2) hosszanti hornyokat létesítjük.