18518. lajstromszámú szabadalom • A kerékpár hátsó kerekének rögtöni fékezésére szolgáló berendezés
- á _ gyarázandó részek vannak átdugva és kívülről megerősítve. Ezen csavarszög (dl) feje (6. és 9. ábra) két egymással szemközt álló a horonyoknak megfelelő függélyes irányú (d2) bordákkal bír, melyek a csapszög minden negyedforgásánál a megfelelő horonyba illeszkednek. A (d) csavarszögre dugott és a szilárd (c) részre támaszkodó tekercsrúgó egy csavarmenettel ellátott (f) gyűrű által (7. ábra), mely (fl és f2) orrai segélyével a (b) fogantyúhüvely megfelelő kivágásaiba szorosan elhelyezhető tetszés szerint feszíthető. Az (e) rúgó megfeszítése és (f) gyűrűnek elhelyezése után a (B*s ) csővégre egy (b) füllel és (b2) karimával ellátott (b) fémhüvelyt húzunk, a melyen ismét a fogantyúvá kiképzett szárúból vagy hasonló anyagból készült (B2) cső foglal helyet. A fogantyú végén (h) záró gyűrű (i i) csavarjaival az (f) gyűrűhöz van erősítve, (hl) nyúlványával pedig a (B2) kézi fogantyúnak a nyúlványnak megfelelő kivágásába illeszkedik. A (d) csapnak a záró gyűrűből kiálló részére (g) csavaranya van csavarva, a mely egyszersmind az (f) gyűrűnek ellencsavarjául szolgál, úgy hogy a csavar meghúzása folytán az (f) gyűrű a csavarmeneten nem mozoghat. Ha már most a kézi fogantyút erőteljesen tetszőleges irányban elforgatjuk, akkor az egymással kapcsolt — föntebb leirt részek különösen, ha a külső (g) záróanya, mely egyszersmind (f)-re nézve, ellenanya gyanánt szerepel, erősen meg van húzva, a (d) csavarszög is elfordul, a mely alkalommal (d2 (12) bordái a nyugalomban maradó (c) rész (cl c2) hornyaiból kiemelkednek, és ezáltal az (e) rúgó összenyomatik. A (d) csavarszög (d2) bordái, ha a kézi íoganyút 1 /i fordulattal elfordítottuk, ismét belejutnak a (c) gyűrű (cl c2) hornyaiba. Ha tehát a 8. ábra szerint föltüntetett módon egy (C) zsinór a (b) hüvely (bl) gyűrűjére van erősítve és (D) egy fékkészűlékkel összekötött zsinór, melynek meghúzása által a fékkészülék működésbe jön, akkor könnyen érthető, hogy a bal fogantyú hüvelynek kifelé azaz fölülről nézve jobbról : balfelé való körülforgása által a nyitott (C) I zsinór megrövidül és a (D) zsinór az (A) gyűrű ; által, mely a kormányzásnál a (C—C) szárhosszúságok kiegyenlítését megengedi, meghúzható, miáltal a kivánt fékezés éretik el. De nagy jelentőséggel bír ennél a kerékpározóra nézve, hogy semmi esetre sem kell a bal fogantyút a visszaforgás ellen megtartani, ha fékezés idéztetett elő, mert a (d) csapszög (d2 d2) orrai az erősen megfeszült (e) rúgó behatása alatt beleilleszkednek a (cl és c2) hornyokba. A bal (B2) fogantyú hüvely e szerint csak némi erő alkalmazása által forgatható lökésszerűen mindig 1 /4 fordulattal tovább. A 10—16. ábráknál (F) egy az (Fl) forgáspontja körül mozgó kettős emeltyűt I ábrázol, melynek egyik karjához valamely j módon a csigákon át hozzávezetett (D) zsinór van erősítve és a melynek átellenes karján egy (H—H) fék van alkalmazva, mely a (D) zsinór meghúzása által a kerékköpeny kerületéhez szoríttatik és ezáltal fékezést idéz elő. A férfi kerékpárnál egy a kerékvédő pléh megerősítésére gyakran használatos (El) állványcső használható közvetlenül az (F) kettős emeltyű forgási tengelyének, míg a női kerékpárnál a létező csavarok és csavarlyukak, használhatnak, melyek rendesen a hátsó kerék védő pléh és lánczvédő pléh megerősítésére szolgálnak. A női kerékpárnál a főállványhoz még egy (J) rész van hozzáillesztve, mely ha megfelelően van elkészítve, mint föntebb megmagyaráztam, minden további nélkül minden «Neckarsulmer» kerékre csavarható míg más kerékpár szerkezeteknél ilyen rácsavarási helyek szintén könnyen találhatók. A férfikerékpárnál egy «Adler» kerékpár szolgál alapul. A női kerékpárnál a (D) zsinór egy (Dl) kapocs segélyével, mely a két szimetrikusan haladó zsinórvezetéket egyesíti, egyszerűen be- és kikapcsoltatik egy (k) csapszögbe, mely két kettős pléhemeltyű egyesítését eszközli. Az állvány kibővítés (J) szára a jobb megerősítése czéljából a 10. és 11. ábrák szerint az ama helyen párhuzamosan haladó villaalakú csőállványrészek közé van
