18488. lajstromszámú szabadalom • Sínkapcsolás

Meg-jelent 1900. évi június lió 27-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 18488. szám. V/a. OSZTÁLY. Sínkapcsolás. STÜRENBERG BERNÁT KOHÓMÉRNÖKJELÖLT MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 január hó 23-ika. Jelen sínkapcsolás czélja egyrészt az, hogy vasúti kocsik kerekeit egyik sínről a másikra enyhébben vezesse át, mint ez az eddigi sínkapcsolás által lehetséges, másrészt az, hogy a sín vége kevésbbé gyöngíttessék, mint azon sínkapcsolásoknál, melyeknél a sínvégek a heveder hosszában egymást oldalt átlapolják, miáltal a hevederezés helyén minden sínnek fél fejét, törzsét és talpát kell lemetszeni. 1. ábra a sínkapcsolást a vágány belső oldaláról nézve mutatja, 2. ábra a sínkapcsolás fölülnézete, 3. ábra a sínkapcsolás vízszintes metszete a 4—9. ábráknak 3—3 vonala szerint, 4—9. ábra keresztmetszetek a 2. ábra 4—4 egész 9—9 vonalai szerint. A sínkapcsolás lényegileg abban áll, hogy a kapcsolandó sínvégek fejét a 2. ábrában látható módon egy hosszabb darabon ferdén lemetszik, lereszelik és ezen lemetszett részek egy kettős ékalakú heveder által pótoltatnak. A heveder mindkét vége felé, illetve a kapcsolandó sínek azon részei, melyek az ékalakú heveder keskenyedő végeivel érintkeznek, oly alakot kapnak, hogy a heveder végei fokozatosan a sínfej alá kerülnek, mi által a vasúti kerekek közvetlen lökéseitől elvonatnak, úgy hogy nem sérülhetnek meg és nincsenek nagyobb kopásnak alávetve, mint a mennyire magukat a sínfejeket koptatják a kerekek és azok nyomkoszorúja. A rajzokban (a) az összekötendő sínvégeket, (b) pedig a kettős ékalakú hevedert jelöli. A rajzban a heveder körülbelül egy méter hosszúságúnak van véve, de lehet szokásos hosszúságú is a nélkül, hogy ez a lényegen változtatna, nincs akadály abban, hogy a hevederek oly hosszúk legyenek, hogy azok két talpra helyezett — mint az a rajzban látható — négy talpfán nyúljanak át. A (b) heveder a (dilatatio) terjeszkedő hézag mellett a legvastagabb, miként az a 2. ábrán látható. Az összekötendő sínvégek, mint az a 2. és 3. ábrából kitűnik, a sín törzsének közepéig ferdén lemetszhetők, de minthogy a (b) heveder — miként az 1. és 4—9. ábrákból látható — maga is alátámasztja a kerekeket, mialatt ezek a sínütközéken áthaladnak, az összekötendő sínvégeket, ha csak a (b) hevedereket elég hosszúra készítjük, annyira lemetszhetjük, hogy a sín törzse akár élesen is végződhetik. Minden esetben azonban csupán csak a sín fejét ós törzsét metsszük le — miként a 4—9. ábra mutatja — az összekötendő sinek talpa változatlan marad A (4 4) met-