18412. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés dinamógépek szabályozásához

2 — Azonos betűik azonos részeket jelölnek. Az 1. ábrában (A) a dynamógép, mely­nek külső (X—XI) áramkörének feszült­sége szabályozandó, (aj a mágnestörzsek drótbevonata^ mely a külső áramkörrel pa­rallel van kapcsolva és melybe egyszer­smind a (B) rheosztat is be van iktatva. A (C) armatúra a (c cl) mágneses mezők­ben fekszik ós állandóan forgásban tarta­tik. A két (c cl) mágneses mező létesí­tésére szolgáló drótbevonatok parallel van­nak az (X XI) áramkörbe kapcsolva de olyképen vannak a mágnestörzsek köré csavarva, hogy ellenkező polaritású mág­nességét idézzenek elő és a külső áram­kör normális feszültsége mellett egymást egyensúlyozzák és így a (C) mótor arma­túrájában áramot nem gerjesztenek. A (c cl) mágnesterek oly vonatkozásban állanak egymáshoz, hogy az (X XI) külső áramnak rajtuk áthaladó része a (c) mág­neses teret a telítési fokon túl mágnesezi, meg, miáltal azt érjük el, hogy a (c) mág­neses tér intenzitása közel állandónak te­kinthető. Annál kevesebb áramot kell a külső vezetékből elvonni, mennél kevesebb áram elegendő a (c) mágneses tér telíté­sére. Míg tehát a (c) mágneses tér inten­zitása állandónak tekinthető, addig a (cl) mágneses tér intenzitása, a szerint amint az (X XI) vezetékben a feszültség nő vagy csökken, nagyobb vagy kisebb lesz, mint a (c) mágneses tér intenzitása, úgy hogy egyszer az egyik, másszor a másik mág­neses tér jut túlsúlyba, A (D) segéddynamó (d) mágnestörzs drótbevonatai a (C) armatúra (c2) arma­túrához vannak kapcsolva, úgy hogy mi­dőn a (C) armatúrában áram keletkezik, ez a (d) mágnestörzsekben mágnességet gerjeszt. Minthogy azonban a (D) dynamó armatúrája folytonos forgásban tartatik, a (d) drótbevonaton átmenő csekély áram is elégséges arra, hogy a (dl) komutátorról az (El) mótor (e) komutátorjába egy sok­kal nagyobb erősségű áram menjen át. Az (el) mágnestörzs drótbevonat parallel van az (X XI) áramkörbe kapcsolva. Az (El) mótor (e2) tengelye bármely al­, kalmas módon van a (B) rheostat (b) érintő emeltyűjével úgy összekötve, hogy azi(e2) tengely elfordulása által a (b) emeltyű is egyik vagy másik irányban elforgattatik. A most leírt készülékek az (X XI) áramkör normális feszültségének megfele­! lően vannak kalabrirolzva. ! Az (X : XI) áramkörbe bizonyos számú készülék — jelen esetben (x) lámpák — ! vannak kapcsolva, melyekhez meghatáro­| zott árammennyiséget kell szállítani. Ha ezen áramszükséglet bármely okból, pl. egy-néhány lámpa kikapcsolása által csök­ken, akkor a feszültség emelkedik, miál­tal a (cl) mágneses mező túlsúlyba jut a (c) mágneses mezővel szemben, a (C) ar­matúrában áram lesz gerjesztve, mely a (D) segéddynamó (d) mágnestörzseiben oly polaritású mágnességét kelt, hogy az (El) mótor (e) komutátorába átmenő áram az armatúrát oly értelemben forgatja, hogy (B) rheosztát (b) emeltyűje a nyíl irányá­ban (1. ábra) elfordul. A rheostátnak ezen leírt elfordulása ál­tal a mágnesek drótbevonatainak ellenál­lása növeltetett és így a dynamó által fejlesztett árammennyiség is mindaddig csökken, míg a szükséges és szállított árammunka egyenlő nem lesz. Ha a külső (X XI) vezetékben az ellen­állás illetve a fogyasztás nő, akkor a fe­szültség csökken és ebből kifolyólag a (cl) mágneses mező intenzitása is kisebbedik és így a (c) mágneses mező jut túlsúlyba, úgy hogy a (b) rheostát emeltyű az 1. áb­rán föltüntetett nyíllal ellenkező irányba i fordul el, miáltal azt érjük el, hogy a dy­namó több áramot fog létre hozni. A leírt készülékek az 1. ábrán föltün­tett ezen csoportosítása csak a köny­nyebb megérthetőségre szolgál s ma­gától értetődik, hogy a gyakorlatban a csoportosítás mindig a körülményekhez ké­pest választandó meg. Egy ilyen gyakorlati kivitel a 3., 4. és 5. ábrákon van föltüntetve. A (c cl) m-íg­nestörzsek, valamint a (D) segéddynamó (d) mágneatörzsei egy (F) alapzaton van­nak elrendezve, mely alapzat az (fl) tan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom