18412. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés dinamógépek szabályozásához

2 — Azonos betűik azonos részeket jelölnek. Az 1. ábrában (A) a dynamógép, melynek külső (X—XI) áramkörének feszültsége szabályozandó, (aj a mágnestörzsek drótbevonata^ mely a külső áramkörrel parallel van kapcsolva és melybe egyszersmind a (B) rheosztat is be van iktatva. A (C) armatúra a (c cl) mágneses mezőkben fekszik ós állandóan forgásban tartatik. A két (c cl) mágneses mező létesítésére szolgáló drótbevonatok parallel vannak az (X XI) áramkörbe kapcsolva de olyképen vannak a mágnestörzsek köré csavarva, hogy ellenkező polaritású mágnességét idézzenek elő és a külső áramkör normális feszültsége mellett egymást egyensúlyozzák és így a (C) mótor armatúrájában áramot nem gerjesztenek. A (c cl) mágnesterek oly vonatkozásban állanak egymáshoz, hogy az (X XI) külső áramnak rajtuk áthaladó része a (c) mágneses teret a telítési fokon túl mágnesezi, meg, miáltal azt érjük el, hogy a (c) mágneses tér intenzitása közel állandónak tekinthető. Annál kevesebb áramot kell a külső vezetékből elvonni, mennél kevesebb áram elegendő a (c) mágneses tér telítésére. Míg tehát a (c) mágneses tér intenzitása állandónak tekinthető, addig a (cl) mágneses tér intenzitása, a szerint amint az (X XI) vezetékben a feszültség nő vagy csökken, nagyobb vagy kisebb lesz, mint a (c) mágneses tér intenzitása, úgy hogy egyszer az egyik, másszor a másik mágneses tér jut túlsúlyba, A (D) segéddynamó (d) mágnestörzs drótbevonatai a (C) armatúra (c2) armatúrához vannak kapcsolva, úgy hogy midőn a (C) armatúrában áram keletkezik, ez a (d) mágnestörzsekben mágnességet gerjeszt. Minthogy azonban a (D) dynamó armatúrája folytonos forgásban tartatik, a (d) drótbevonaton átmenő csekély áram is elégséges arra, hogy a (dl) komutátorról az (El) mótor (e) komutátorjába egy sokkal nagyobb erősségű áram menjen át. Az (el) mágnestörzs drótbevonat parallel van az (X XI) áramkörbe kapcsolva. Az (El) mótor (e2) tengelye bármely al, kalmas módon van a (B) rheostat (b) érintő emeltyűjével úgy összekötve, hogy azi(e2) tengely elfordulása által a (b) emeltyű is egyik vagy másik irányban elforgattatik. A most leírt készülékek az (X XI) áramkör normális feszültségének megfele! lően vannak kalabrirolzva. ! Az (X : XI) áramkörbe bizonyos számú készülék — jelen esetben (x) lámpák — ! vannak kapcsolva, melyekhez meghatáro| zott árammennyiséget kell szállítani. Ha ezen áramszükséglet bármely okból, pl. egy-néhány lámpa kikapcsolása által csökken, akkor a feszültség emelkedik, miáltal a (cl) mágneses mező túlsúlyba jut a (c) mágneses mezővel szemben, a (C) armatúrában áram lesz gerjesztve, mely a (D) segéddynamó (d) mágnestörzseiben oly polaritású mágnességét kelt, hogy az (El) mótor (e) komutátorába átmenő áram az armatúrát oly értelemben forgatja, hogy (B) rheosztát (b) emeltyűje a nyíl irányában (1. ábra) elfordul. A rheostátnak ezen leírt elfordulása által a mágnesek drótbevonatainak ellenállása növeltetett és így a dynamó által fejlesztett árammennyiség is mindaddig csökken, míg a szükséges és szállított árammunka egyenlő nem lesz. Ha a külső (X XI) vezetékben az ellenállás illetve a fogyasztás nő, akkor a feszültség csökken és ebből kifolyólag a (cl) mágneses mező intenzitása is kisebbedik és így a (c) mágneses mező jut túlsúlyba, úgy hogy a (b) rheostát emeltyű az 1. ábrán föltüntetett nyíllal ellenkező irányba i fordul el, miáltal azt érjük el, hogy a dynamó több áramot fog létre hozni. A leírt készülékek az 1. ábrán föltüntett ezen csoportosítása csak a könynyebb megérthetőségre szolgál s magától értetődik, hogy a gyakorlatban a csoportosítás mindig a körülményekhez képest választandó meg. Egy ilyen gyakorlati kivitel a 3., 4. és 5. ábrákon van föltüntetve. A (c cl) m-ígnestörzsek, valamint a (D) segéddynamó (d) mágneatörzsei egy (F) alapzaton vannak elrendezve, mely alapzat az (fl) tan-