18403. lajstromszámú szabadalom • Csomóképző berendezés fonállal fűző gépekhez

ily gépeknél szokásos fonállemetsző berendezés van alkalmazva, mely egy az ismert módon működtetendő 69 ollóból áll, ennek lapjai között vezeti keresztül a (25) fonálvezető a fonalat, melynek az olló nyílásából való kicsúszását egy az olló egyik lapján alkalmazott (70) csap (1. ábra) gátolhatja meg. A föntebb leírt gép működési módja a következő: Az összefűzendő (71) papírköteget a (8) asztalra fektetjük és a nyomólemez segélyével az eltolódás ellen biztosítjuk. A (11) kar egy előző összetűzésénél oldalirányban kitért és a (72) fűző fonálból egy bizonyos, a fűzés véghez viteléhez szükséges hosszúságú darab a (11) karról lefügg. (3. ábra). A (21) fonálorsó tövise fékezve van, ennek következtében arról fonalat lehúzni nem lehet. A lehúzott fonáldarab a következő munkamenethez elégséges. A (34, 33, 32) tűket a megfelelő exczenterkorongok rendre fölfelé mozgatják. Először a (34) tű megy át a papírkötegen, a (25) fonálvezető és (11) kar közé fogott fűzőfonalat megfogja és egy bizonyos darabon lefelé húzza. Ezenközben a (33) tű is áthatolt a papírkötegen (4. ábra) a fonalat ugyancsak megfogja és azt a papírkötegen áthúzza, ezután a tű-tartójával együtt egy negyed fordulatot végez és ily módon a fűző fonálból egy megcsavart (77) hurkot képez, melyet a tű, miután egy kevéssé fölfelé mozgott, elereszt. (5. ábra.) Mialatt ez az utóbbi művelet végbe megy, a (32) tű hatol át a papírkötegen, a fűző fonalat ugyancsak megfogja, annak még szabad végét a papirkötegen át lefelé és a (47) támasztodarab és (48) exczenter között áthúzza. (6. ábra.) Az utóbbi a fűzés további végezhetése czéljából a fonálra gyönge fékhatást gyakorol. Ez alatt a megfogótű a tűk fölé mozdúlt el és a peczkeket a csapokkal együtt kis darabon magával vitte. A (63) csap az áthúzott hurok előtt állott meg, mely helyzetben egyideig nyugalomban marad. (4. ábra.) Miután a (63) csap ebbe a helyzetbe eljutott, a (37) megfogó hátulról a hurok felé mozog, ezt a horgával megfogja (I. helyzet, 15. ábra), míg egyidejűleg a horog két oldalán lévő nyeregben megszorul. (5. ábra.) A (34) tű ezenközben kissé fölfelé mozdul el és a megfogó (39) lyukába lép. A tű eme mozgásának az a czélja, hogy a hurok vége a tűt elbocsássa és egészen a megfogó horgába feküdjék. Ha ez megtörtént, a megfogó előre leng, a hurkot magával viszi és a hurok végét a (63) csap körül fekteti. (II. helyzet, 15. ábra.) Ezenközben a másik (40) megfogó jutott a (37) megfogó alá, villás végével a (63) csapon lefelé vezetett (75) hurokrészt megfogta ós a (37) megfogónak jobban szétnyílt szárai által a (63) csap fölött fölfelé vezetett (76) hurok végre húzta. Ily módon egy kettős hurok keletkezett, mely az (50) megfogó pályája irányában nyitva van, úgy hogy a megfogó ezen a hurkon áthatolhat. Ugyanezt teszi a megfogó a (33) tű forgásánál képezett (77) huroknál is. Ezután a megfogótű csúcsa a föntebb leírt módon kinyílik, a fűzőfonálnak a (48) exczenter fölött lévő részét maga közé fogja, ismét elzáródik és a megfogótű megkezdi visszafelé való mozgását. Visszafelé való mozgása közben a megfogótű a föntebb említett lemezrúgókkal kapcsolt csapnak és a (63) peczeknek ugyancsak visszafelé való mozgását idézi elő, tehát a kettős hurok az utóbbitól most már mégszabadul. A fonál végét a megfogótű visszafelé való mozgásánál először a (77) hurkon és azután a (78) kettős hurkon (8. ábra) húzza át. Ha ez megtörtént, a (37) megfogó kevéssé viszszafelé mozog, úgy hogy a horga által fogva tartott hurokvég az átvezetett fonálvég fölé emeltetik. A megfogótű, mely a hurok végét még mindig becsiptetve tartja, most már előre mozog és ezenközben a (78) kettős hurokból a föntebb jelzett módon képezett (79) csomót 8. ábra) meghúzza. Ha a csomó meghúzatott, a megfogótű kezdeti állásába tér vissza. A 9., 10. ós 11. ábra a csomó képezését mutatja be. A 9. ábrán a kettős húrok és a fonálnak ! ezen átvezetett vége látható,