18403. lajstromszámú szabadalom • Csomóképző berendezés fonállal fűző gépekhez

— 2 , részében a (45) tengelyre ágyazott, lenghető, függélyes kétkarú (18) emelővel van összekötve. A (18) emelő másik karjának egy csigája van, mely a (6) exczenterkorongra fekszik. Az utóbbi az átvivő mechanizmus közvetítésével a (10) tengelyt tengelyirányban kissé eltolhatja, hogy a következőkben leírandó fékmechanizmuB működésbe jöhessen. A (9) karon egy beállítható (19) tövis van forgathatóan ágyazva. Ez a tövis alul egy (20) korongot visel és a (24) fonálorsó fölvételére szolgál. A korong fölső fölűletére a leemelhető (22) fékrúgó fekszik. A fékrúgó szabad vége kissé lefelé fordúl és egy (23) tolóka (2. ábra) akkor, mikor az eltolatik, ferdén elvágott végével a rúgó lefelé hajlított vége alá nyúlhat és az utóbbit anynyira fölemelheti, hogy a (20) korongra, illetőleg a fonálorsót viselő tövisre fékhatást többé ne gyakoroljon. A tolóka alsó fölűletén két csap van alkalmazva, melyek a gépkar belső üregébe fogódzanak és a (10) tengelyre ékelt (24) korongtól kétoldalt bizonyos távolságban vannak. 11a már most a (10) tengely tengelyirányban eltolódik, vagy az egyik, vagy a másik j csap a korongba ütközik és ily módon a (20) korongot vagy fékezi, vagy forgathatóvá teszi, annak megfelelően, hogy a tengelyt mily irányban toltuk el. A gépkar egyik végén oldalt egy (25) fonálvezető van alkalmazva és a (11) lenghetőkar vége ugyancsuk a fonál vezetésére van berendezve. A (8) asztal alatt három függélyes (27, 28, 29) tűtartó van a 26 vezetődarabban függélyes irányban eltolhatóan ágyazva. A tűtartók alsó végei egy-egy csigát viselnek, melyek a három, (3, 4, illetve 5) exczenterkorongon fekszenek és mely exczenterkorongok forgása az említett függélyes eltolódást idézi elő. A (27 és 29) tűtartók között lévő (28) tűtartónak kerületén egy negyed csavarmenethez hasőnló 30 hasítéka van, melybe a (26) vezetődarabon megerősített (31) csap fogódzik és mely a (28) tűtartót ennek függélyes irányú eltolódásánál arra kényszeríti, hogy egy negyedfordulatot végezzen. A (27, 28, 29) tűtartók fölső végeiken kiváltható (32, 33, 34) tűket viselnek, melyeknek horgolótű alakú csúcsaik vannak. A (33 és 34) tűk között egy függélyes, tengelye körül lengő és fölfelé irányúit fogazással ellátott (35) fogasív van alkalmazva. Az utóbbiba fogódzik a (36) fogaskerék. Ennek tengelye körül a (34) tű fölött függélyes irányban lenghető, végén (38) horoggal ellátott (37) megfogója (16. és 17. ábra). A (38) horognak kétoldalt nyeregalakú mélyedései vannak és a horog alatt a megfogóban egy (39) lyuk van alkalmazva, mely egy bizonyos munkahelyzetnél oly állást foglal el a (34) tű mozgás irányával szemben, hogy az utóbb említett tű a lyukon áthaladhasson. A (35) fogasíven egy másik (40) megfogó van alkalmazva, mely a fogasívvel együtt leng és egy bizonyos munkahelyzetnél görbe, villás (41) véggel ellátott mellső részével a (37) megfogó görbületébe fogódzhatik. A fogasívnek egy oldalt alkalmazott (42) karja a (43) hajtórúd egyik végével van összekötve, mely a (44) vezetékben van vezetve. A hajtórúd alsó vége alul a (45) tengely körül lengő (46) karral van összekötve. Az utóbbi végén egy csiga van alkalmazva, mely a (7) exczenterkorongra fekszik. Ez az átvivő mechanizmus (46) kar, (43) hajtórúd és (42) kar) segélyével a fogasivet a gép működésénél lengő mozgásnak indíthatja. A (32) tű egyoldali alkalmazott (47) támasztódarab és egy erre rugalmasan rászorított, a támasztodarabnak két oldalt kiálló karja között függélyes irányban vezetett (48) exczenter között, van vezetve. Egy rúgónak az a törekvése, hogy a (48) exczentert állandóan a támasztódarab felé forgassa, úgy hogy a gép működése közben a támasztódarab és exczenter által képezett vezetéket elhagyja, az exczenter a támasztódarabra feküdjék. Az oldalt alkalmazott (49) karban (8) asztal alatt egy (50) megfogótű van a tűk