18376. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szöveteknek folytonos üzemben való fehérítésére

- 3 -hosszmetszete, melynél a hengerré göngyölt szövetet tartalmazó tartályok függélyes sorban vannak elrendezve. A fi. ábra ezen tartályoknak vízszintes sorozatban való elrendezését mutatja. A 7. és 8. ábrák nagyobb léptékben tüntetik föl a berendezés azon részének hosszmetszetét és fölülnézetét, melyben a szövetet savval kezelik, tisztítják és mossák. Az 1. és 2. ábrákban (a) a hengeralakú tartály, mely a tömítően elzárható (b) ajtóval van ellátva. Ezen tartályban a vájatokkal ellátott (c) henger van elrendezve, melynek egyik vége a tartály egyik oldalán lévő tőmítő-szelenczén megy át és a (d) csavaranya fölvételére szolgáló csavarmenetekkel van ellátva. Ezen henger a lyukakkal ellátott (e) korongot hordja, mety a tengelyen elcsúszhatik ugyan, de vele együtt kell forognia és mely a helytálló (f) nyúlványba ütközik. Miközben a (b) ajtó nyitva van, egy vagy több, összevart vagy más hasonló módon, ideiglenesen egymással összekötött szövetdarabnak végét a (c) hengerhez erősítjük, melyet ezután forgásba hozunk, hogy a szövet több tekerületben göngyölődjék a hengerre. A szövet ekkor oly hengert fog képezni, melynek hossza a szövet szélességével megegyezik. A (b) ajtót erre elzárjuk, a tartályt a szövet áztatására alkalmas folyadékkal megtöltjük és bizonyos idő múlva meghúzzuk a (d) csavaranyát, a mikor is a henger forgását megakadályozzuk. Ily módon a szövethenger végét szorosan az (e^ falhoz húzzuk, mely ekként az (f) nyúlványhoz szoríttatok. A tartálynak mindkét végén elrendezett (g) csöveken át folyadékokat szivattyúzhatunk be, gőzt vagy gázokat áramoltathatunk a tartályba vagy ezen keresztül, melyek útjokban a szövetnek egymásután következő tekeriiletein keresztül és ezek között oly áramban haladnak, mely majdnem párhuzamos a hengerrel. Hogy minden rész egyenlő kezelésben részesüljön, a hengert vagy folytonos vagy szokásos forgásban tartjuk. Elegendő kezelés után a tartályt kiürítjük és a (b) ajtót kinyitjuk, mire a szövetet legöngyöljük és a hengerről eltávolítjuk. A 8. ábrában feltüntetett elrendezésnél a lyukakkal ellátott (e) korong vagy fal elkülönített kamrát képez, mely a középponti (h) csővel van összekötve, mely utóbbi az egyik (g) csövet helyettesíti. Ezen esetben az (i) tengely van csavarmenetekkel ellátva, melyek a hengerbe erősített csavaranyába csavaródnak. A 4. ábrában bemutatott elrendezésnél az (e) fal helytálló, a mikor is, ha a szövethengert forgatni akarjuk, ezt előbb a (d) csavaranya forgatása által a faltól kissé el kell távolítanunk úgy, hogy a forgás szabadon mehessen végbe. Ha az (a) tartályok, mint az 5. ábrában függélyes sorban vannak elrendezve, akkor azok fölső részük mindkét oldalán két (b) ajtóval bírnak úgy, hogy a szövetet a baloldali nyíláson át vezethetjük be és a jobboldalin át vezethetjük ki. Ha a tartályok a 6. ábrában föltüntetett módon vízszintes sorban vannak elrendezve, akkor egyetlen nyílás szolgál a szövet bevezetésére és eltávolítására. Ez utóbbi elrendezés általában előnyösebb; a tartályok függélyes elrendezését akkor alkalmazhatjuk, ha vízszintes irányban kevés hely áll rendelkezésünkre. Az (a) tartályokból (5. ábra) a szövetet a (k) készülékhez vezetjük, melyben azt görgők segélyével megsavanyított folyadékon és sajtoló görgők között vezetjük keresztül. A szövetet ezután egy görgőn át az oszczilláló (1) görgőpárhoz vezetjük, melynek segélyével a szövet az (n) csavarok által egymástól távolítható vagy egymáshoz közelíthető (m) hajlott falak közé fektettetik, zeg-zúgos ránezokban. A ránezok lassan a helytálló (o) henger és az állandóan mozgatott (p) posztósáv közötti térhez haladnak és az (o) henger alatt lassan elmozgattatnak, melyből a sugarakban kilövelt folyadékot fölveszik. A folyadék lehet vagy a szövet mosására szolgáló tiszta víz vagy az esetleg szükséges további savanyításra szolgáló megsavanyított víz. Az ismét kifeszített szövetet a mosógéphez vezetjük, hol az a (q) vezető és az (r) sajtoló görgők segélyével előidézett zegzúgos pályákon fog haladni, miközben (s)