18353. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a mótorikus erőnek különböző sebességgel való áttételére

differencziális elemet foglal magában. Ezen differencziális elemek kombinácziója a legkülönbözőbb lehet, pl. olyan is, mint az 1. ábrán van bemutatva, hol az (A) tengelyre két sugárszerű (B C) tengely van szerelve, melyek azon (D) koszorú nyúlványát képezik, mely az (A) tengelyre van ékelve. Az (E F) kúpkerekek szabadon forganak (B C) tengelyeken és az (A) tengelyre lazán szerelt hasonló (G H) kerekekbe kapcsolódnak, azonban oly módon vannak elrendezve, hogy hosszanti irányban helyzetüket az (A) tengelyen nem változtathatják. Két vagy több hasonló módon kiképezett differencziális elem vagy azoknak equivalensei egymás mellé helyezhetők és dörzstárcsák, fogaskerekek s hasonlók segélyével kapcsolhatók össze egymással. Bejelentő azon tapasztalatra jutott, hogy ha ezen tárcsák, fogaskerekek vagy equivalenseik különböző átmérővel bírnak, az egyik tengelyre ható munka egy bizonyos megfigyelhető viszony szerint vitetik át a másik tengelyre, mely az alábbiakban lesz bővebben előadva; s azonkívül, hogy ezen körülmények között bármily tetszőleges változtatást lehet eszközölni a két tengelynek egymáshoz viszonyított sebességében. A 2. ábrán sematikus rajzban oly elrendezés van föltüntetve, hol két tengely s mindeniken egy-egy az 1. ábrával kapcsolatosan leírt differencziális elem van alkalmazva. Ha a (37), (38 és 39) tárcsák ugyanazon átmérővel bírnak, a negyedik (40) tárcsa nagyobb átmérővel bírhat, a nélkül, hogy ezáltal lehetetlenné válnék azon erőnek teljes átvitele a másik tengelyre, mely az egyik tengelyre hat. A (40) tárcsa sugarának megnövelése folytán a járásra nézve egy oly normália áll elő, melyben a differencziális reakcziók kiegyenlíttetnek és mindaddig, míg csak a (40) tárcsa átmérője nem haladja meg a (37, 38 és 39) tárcsák átmérőjének összegét, azon erő, mely az egyik tengelyt elforgatni igyekszik, teljesen átvitetik a másikra. Ha ellenben az említett arány túllépetik, az áttétel tökéletlenné válik, mivel a reakcziók fölhalmozódnak. Azon czélból, hogy ezen arány a differencziális elemek összsugaraira nézve megtartható legyen, több kapcsoló tagot iktathatunk be a differencziális elemek közé. Például két fogaskerék és két tárcsa is alkalmazható, hol mindenik differencziális elem egy-egy hajtótárcsával és fogaskerékkel van fölszerelve s ezen rendszer szintén alkalmas lesz az erőnek teljes áttételére, ha a fogaskerekek átmérője nem haladja meg azon méretet, melyet a tárcsát átmérőjének három négyzet-gyökével való szorzata által kapunk. Két differencziális elemet továbbá egyik oldalon egyenlő, míg a másik oldalon 1 : 3 viszonyú fogazással is összekapcsolhatuukstb. Midőn ily rendszer mozgásba hozatik, az egyensúlyozás a különböző alkatrészeknek gyorsítása és lassítása által jő létre, mely aránylagos azon tengelyek forgási képességével, melyre az illető alkatrészek szerelve vannak. Midőn ezen egyensúlyozás eléretett és a differencziális elemek alkatrészeit forgásukban nem befolyásoljuk, az erő fölvételére szolgáló tengely oly gyorsasággal forog, melyet a mótortengely forgásához képest a készülék maximális forgási sebességének nevezhetünk. Mivel a differencziális elemek szabadon foroghatnak tengelyükön és mivel a szerkezet következtében az erőt fölvevő tengelyre nézve sebességbeli változások állanak elő mindannyiszor, valahányszor ezen differencziális elemek alkatrészeinek sebességét növeljük vagy csökkentjük, következik, hogy az erőt fölvevő tengely forgási sebességét is megváltoztatjuk akkor, ha a differencziális elemek alkotórészeit normális sebességükben befolyásoljuk. Ezen alkatrészeknek egymáshoz viszonyított szögsebességét a szerkezet határozza ugyan meg, azonban a térben való sebességük csakis az egyensúlyozás föltételei által határoztatnak meg. Ha például a differencziális elemek valamelyik részét meglazítjuk, ez azon alkatrésznek meggyorsítását vonja maga után,