18350. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hordképes födémek és falak előllítására házak és egyéb építmények számára

jelen czélra főleg az kívántatik meg. hogy a kötelek bármely tetszőleges módon a tartók között legyenek kifeszítve. A kötelek száma sem játszik döntő szerepet, egyetlenegy kötél is teljesen megfelel; alkalmazhatunk azonban két, három vagy több kötelet is. A 2. ábrában bemutatott foganatosítási alak lényegében nem nagyon különbözik az előbb említettől, itt a hálózatot tartó (b) horgok az alsó karimák köré vannak görbítve és ennek megfelelően valamivel máskép vannak alakítva, mint a (bl b2 . . . .) kengyelek. A 9. ábra szerinti foganatosítási alaknál csak egy-egy (c) kötél szükségeltetik. A (bl b3) illetve (b5 b7) kengyelek egymást keresztező (f) lemezvas által vannak egymással mereven összekötve azon czélból, hogy ezek ezáltal a megkívánt helyzetben rögzítve legyenek. Mint már előbb említettük, a hálózatot alkotó kötelek egyszerű meghúzása által elért kezdeti feszültség nem minden esetben elegendő. Oly födémeknél, melyeknek nagy hordképességgel kell birniok, vagy melyek nagy fesztávolsággal bírnak, az ily módon elért kezdet feszültség nem lesz kielégítő. Ezen hátrány elkerülésének egyszerű módját a 4. ábra mutatja. Itt egy megfelelő vastagságú és hosszúságú (g) szöget a két (c és d) kötél (h) keresztezése közé helyezünk és a szög forgatása által ezen köteleket erősebben megfeszítjük. Hogy az ily módon elért feszültség lehetőleg állandó maradjon, a (g) szöget az (i) borító deszkákba verjük, úgy hogy az az 5. ábrában látható helyzetet foglalja el. Minden egyes (h) keresztezésnél hasonló módon járhatunk el. A kezdeti feszültségnek a hálózatban való növelését a 6., 7. és 8. ábrákban bemutatott módokon is érhetjük el. Itt oly (k) kengyelek alkalmaztatnak, melyek két párhuzamos (kl) szárral és egy (k2) kigörbítéssel, valamint egy (k3) könyökkel bírnak. Ezen kengyeleket a párhuzamos (kl) szárakkal az (a) tartókra toljuk és azután a kengyel túlnyúló végeit a tartók karimái köré hajlítjuk és verjük. Ezáltal e kengyelek a tartókon rögzíttetnek. Az összes kengyelek elrendezése után zeg-zug irányban egy vagy több (c) kötelet feszítünk ki, amikor is ezek a (k2) kigörbítésekben helyezkednek el. Ezen kötelet, illetve köteleket feszesen meghúzzuk és czélszerű módon megerősítjük. Ezután az (1) kötél egyik végét az első kengyel (k3) könyökére erősítjük, aztán a (c) kötél legközelebb fekvő részére csavarjuk és a szembenfekvő (k) kengyel könyökére vezetjük, ezen áthúzzuk, aztán újra a (c) kötél legközelebb fekvő részére csavarjuk és így tovább. Azután az (1) kötelet igen erősen meghúzzuk, amikor is egyidejűleg a (c) kötél is megfeszíttetik és végül ezen (I) kötél szabad végét erősítjük meg. Az előzőkben csak oly födémszerkezeteket vettünk tekintetbe, melyeknél a födémet (1) tartók hordják, magától értetődik azonban, hogy más harántmetszetű tartók, mint pl. J_ tartók, U vasak, vasúti sínek vagy hasonlók is alkalmazhatók e czélra. Epúgy lehet ezen tartók vagy ezek egyike helyett fagerendákat is alkalmazni, mely esetben a kapcsok és kengyelek végeit ezen gerendák köré hajlítjuk vagy pedig ezekbe beleverjük, amint azt a 10., 11. és 12. ábrák ábrázolják. Mint már a bevezetésben említettük, a kapcsokat, horgokat, kengyeleket stb. közvetlenül is verhetjük be a falazatba. A kapcsok, horgok és kengyelek természetesen más alakúak is lehetnek, mint a rajzon föltűntetettek. Az ezen találmány szerint előállított födémekről a következőket kell megemlítenünk. Mindenekelőtt előállításuk szerfölött egyszerű és olcsó, mert habár az aczélkötelek és vaskötelek valamivel drágábbak, mint a födémek előállításánál különben alkalmazott vasbetétek, az árkülönbség még sem tetemes; e helyett azonban azon nem kicsinyelendő előnyt érjük el, hogy a födémeket sokkal gyorsabban és könnyebben lehet előállítani. A legnagyobb előny azonban azon körülményben rejlik, hogy a födémek anyagvastagsága nagy hordképesség követelménye mellett is rendkívül kicsinynek választható. Ilyen anyagvastagsággal