18348. lajstromszámú szabadalom • Ekékre szerelhető, önműködő vető és ültető készülék

- 3 -(41) szár egy (44) esap körül elfordulhat (lásd 5. és 6. ábrát). A tolóka szétuyitása czélszerüen (42) ék föliilettel és (43) ütközővel történhetik, természetesen a működésre közömbös, hogy a (42) él mozgatható (41) száron és a (43) ütköző a megfelelő helyen a tölcsérre, vagy a fölött van elhelyezve. A mint látható, az 1. -4. ábráig föltüntetett kiviteli alakon a két (25 és 26) tolóka fölváltva jön működésbe, úgy hogy ha a tolóka megtöltetik, a másik a vetést a (36) tölcsérbe szórja. A két tolóka helyett csak egy is van alkalmazva, mint ez például a 7. és 8. ábrákban föltüntetve és a tolóka egyszerűen vagy kétszeresen működhetik. Az ültetésnél, a midőn az a czél, hogy a beültetett magok távol legyenek egymástól egy egyszerű, egy réssel ellátott tolóka is elégséges, máskülönben azonban egy kétszeresen működő tolóka is alkalmazható, a mely esetben maga az (5) vetőszekrény a (45) vezető síkokkal láttatik el, a melyek a vetőmagot a kifolyáshoz, illetőleg a tolókanyíláshoz vezetik. A 7. és 8. ábrák a vetőszekrénynek ily czélszerű kivitelét, mint pedig a tolóka kifolyási nyílásának helyzetét a két szélső állásban mutatják. Czélszerüen elrendezett és szerkesztett (46) simítok (lásd 7. és 8. ábra) megakadályozzák a magnak esetleges összenyomását. Kétszeresen működő ültető tolókáknál (lásd 6. ábra) természetesen a (41) tolókaszáraknak nyitására szolgáló (42 és 43) nyitó szerkezetek duplán vannak alkalmazva. A mint látható a (37) szóró cső oldalt, lefelé ferdén haladva van elrendezve azon czélból, hogy a mag ne az eke által épen most vont barázdába, hanem az előbbi már kész barázdába szóródjék. A czéhiak megfelelően a (37) szóró cső két részből van összetolva és egy rögzítő szerkezettel (47) rögzítő gyűrűt ellátva, hogy a (38) szóró laj) megfelelő távolságban beállítható legyen. Kukoricza-ültetésnél, a midőn t. i. csak minden második barázdába ültettetik a mag, az üresen maradó barázdát követő barázda vonásánál az ültető készüléknek szünetelni kell, a mi azáltal éretik el, hogy a (29) nyelv fölfelé forgattatik (lásd 1. ábra pontozott állás), miáltal a (17) nyúlvány a (27) hossznyílásban szabadon mozogva a (25) tolókát nem viszi magával. Hogy a vető tolókáknál a fölvevő rések nagyságát kellőképen szabályozhassuk, a 4a. ábrában látható keresztmetszetű (:í4) résekbe az eltolható (43) ütközőket helyezzük. A (8) kormánykerék kicserélhetősége folytán, lehetővé tétetik a tolóka mozgásának a számát, a (21 22) kapcsoló kengyelnek az eltolása által pedig a tolóka mozgásának a nagyságát szabályozni. A 9. és 10. ábrákban egy eke van ábrázolva, a mellyel egyszersmind szántani, vetni és a vetést beboronálni lehet. A külsejére nézve a két vasú ekéhez hasonló eke ismertető jele, hogy a vető készülék elé egy (50) borító vas van szerelve. Ezen (50) borító vas, mely megfelelőleg magasabb mint az ekevas a szántásnál, az előbbi barázda vonásánál keletkezett (52) hantba mélyed (lásd 9. és 10. ábrát) és így ez egy sima föliiletet alkot, a melyre az utána következő (37 38) vetőkészűlék a vetést szórja. Az (50) borító vasnak (51) simító vasa erősen konkáv, úgy hogy az (52) hantról letolt földet messze oldult tolja, annyira, hogy az előző barázda vonásnál szórt vetés befedetik (lásd 10. ábra). A vető-eke e szerint hármas munkát végez. és pedig: 1. a (2) ekevassal barázdát von és az (52) hantot állítja elő, 2. az előző barázda vonásakor előállított (52) hantot lesimítja és így sima védőfölületet állít elő, 3. az (52) hant simításakor eltolt földet, a vetésre, a mely az utolsó előtti barázda vonásakor szóratott, borítja. Mivel a hantok a jó szántásnál mindig egyenlő magosak, az összes sávalakú vetőföliileteken egyenletes magasság éretik el, miáltal az egész vetés mindig egyenlő magosan födetik be. Az (50) borító vasnak függélyes beállítása által, a vető mélység szabályozható. Egy így bevétett földet csak még hengerelni kell.