18344. lajstromszámú szabadalom • Elgázolás elleni mentőkészülék villamos vasutak számára

az 5. ábra (b) nyila szerinti elforgása alkalmával a hátsó kampók (2' 2") szárnyai az (a) nyilak irányában akadály nélkül öszszecsapódhatnak. Hogy a fölfogókampókat normális illetve nyitott helyzetükben az (5 6) rúgók hatásával szemben megtartsuk, egy fix (10) tengelyen (lásd 9. ábrát) kettős kampóban végződő (11 11') szögemeltyűk vannak alkalmazva, a melyek (12) rovátékában az alsó kampók egy-egy karja bele fekszik. Ezen szögemeltyük mellső része, a tulajdonképeni kettős kampó közvetlenül a (3) tengely alatt (13) csuklóval van ellátva, úgy hogy a (3) tengely forgását akadálytalanul követheti. A (11) kar a kocsi alváza alatt elhelyezett (14) karral csuklósan van összekapcsolva, a melynek (15) magva (16) elektromágnes által hozatik működésbe. Aramzárás alkalmával ezen (15) mag az elektromágnes által vonzatni fog, a (11 11') szögemeltyű elforgattatik és a kettős kampó kikapcsolódik, a miáltal az illető fölfogó kampó karjai az (a) nyíl irányában összecsapódnak és a (8) ábrabeli helyzetbe jutnak. Az áramzárás a (3) tengelyen elrendezett kontaktusok által idéztetik elő, a melyeknek szerkezetét a 10. ábra mutatja. Egy (17) vezetőhüvelyben elcsúszhatóan elrendezett és (20) rúgó által állandóan kifelé mozgatott (18) gomb a befelé mozgatás alkalmával (19) vezető hüvelyével kontaktust létesít. A készülék a következőképen működik: A mellső fölfogókampók egyikébe kerülő test a kontaktusberendezéshez való ütődés és annak befelé mozgatása által az utóbbit működésbe helyezi, a fékezőberendezés illetve a kettős kampó kikapcsolódik, a belső oldalukon czélszerűen légpárnákkal bélelt fölfogókampók összecsapódnak, megfogják a testet és addig viszik magukkal, a míg a kocsi meg nem állíttatik. Ha azonban a test a mellső fölfogókampók (21) végeihez ütődik (2. ábra), akkor ezek (3) tengelyük körül fordulnak el és a hátsó fölfogókampókba jut a test, ezeket működésbe hozza és szintén magával vitetik. Hogy egy a síneken fekvő test is fölvehető legyen, a kocsi alvázán (22 23) karok vannak alkalmazva, a melyek a sínek bevágásaiba érnek, ezekben haladnak és elől kicsiny (24 25) karikákkal vannak ellátva, a melyek úgy vaunak méretezve, hogy a sínek fölső élén túl ki ne álljanak. A (22 23) karok párhuzamos részeitől hegyes szög alatt (26) karok ágaznak el, a melyeken a sínek fölött rövid, ferdére állított (27 28) lemezek vannak alkalmazva. E lemezek belső föliiletei rovátkoltak is lehetnek. Ezen karok megfogják a testet és a kocsi teljes fékezéséig magukkal viszik. A kocsi alvázának közepén közvetlenül a föld fölött elrendezett, rúgók által a (29) ütközőkhöz szorított és alúl alkalmas anyagból készült végekkel bíró (31) kampók (lásd 1. és 2. ábrát) szintén mint magaval vivők szerepelnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mentőkészülék villamosvasúti kocsik számára, jellemezve a kocsi homlokfalán egymáshoz képest váltakozóan elrendezett, (3) tengelyek körül elforgó és rúgóhatása alatt álló (2) kampók által, a melyek egy elektromos áram által, vagy mechanikus úton kikapcsolt (11) fékező berendezés szabaddá válása után összecsapódnak és a közéjük került testet fölfogják és megtartják. 2. Az 1. pont alatt igényelt mentőkészűléknél a sínek mélyedéseiben futó (22 23) karok a sínekhez képest éles szögben elágazó, végükön lapos (27 28) karokkal, a sínen fekvő test fölfogására. 3. Az 1. pont alatt igényelt mentőkészűléknél a kocsi aljától közvetlen a földig érő kampóalakúan kiképezett (30) magával vivők. (2 rajzlap melléklettel.) PJU.LA8 Ht8ZVÉN<TÁR8ASA0 NYOMOAJA BUDAPESTEN-