18329. lajstromszámú szabadalom • Hajtókészülék mótorkocsik számára

- 4 — A láng mindenkor a tok oldalán lévő (75) nyíláson át megfigyelhető. Eme nyílást rendesen forgathatóan elrendezett (76) födél zárja. A lángzó első meggyújtásánál szükséges az olaj egy részének elpárologtatása. Ezt eddig hordható lámpával vagy égővel eszközölték, melynek lángját a vezetőcső egy részéhez vezetjük. Ez több okból kifogásolandó, miért is az 5. és 6. ábrákban bemutatott készüléket alkalmazzuk. Ezen készülék magára visszahajlított (80) csőből áll, melynek egyik szára az előre kiálló (81) kieresztőben végződik, míg a másik szár az üreges (82) hüvellyel van ellátva, melybe egyik végén kézi forgattyúval ellátott cső alakú (84) pálcza van csavarva és másik végével (83) kieresztőbe torkol, mely egy a (86) hüvelyben lévő nyílásnak felel meg, mely hüvely (87) csővel, vagy egyéb módon a lángzó (9) tápcsövével van kapcsolatban. A (86) hüvely (89) szeleppel bír, mely rendesen e hüvelyhez való áramot elzárja. Ha a lángzó működésbe hozandó, a (80) fogantyút tűzbe tesszük vagy lángba tartjuk, míg a szükséges hőmérsékletet (krlb. 200°) elérte és aztán a lángzótok oldalában annak (20) födőlapja fölött lévő (z) nyíláson át abba beletoljuk, mi mellett a (81) kieresztő (t) keverő cső torkolatába nyúlik, míg (83) kieresztő (86) hüvely toldalékába lép. Ha már most a (84) rudat akkép forgatjuk, hogy (86) hüvelybe csavartatik, akkor (89) szelep nyílik, mire az olaj (9) csőből (86) hüvelyen, (83) kieresztőn és (82) tokon (80) fogantyúba folyik, itt a hőség folytán elpárolog, és gáz alakjában (81) kieresztőből (t) keverőcsőbe és a lángzótok belsejébe fog jutni. Ha aztán gyufát tartunk a (20) lap fölé, a gázkeverék rögtön valamennyi (y) nyílásokon meggyulad. Most a lángzók lángjai (80) fogantyút fűtik, mely addig marad helyzetében, míg a lángzó részei olyannyira vannak hevítve, hogy az olaj elpárologtatása a gyujtókészűlék nélkül is megtörténik, mire aztán (89) szelepet zárjuk és a gyujtókészűléket eltávolítjuk. Ily módon az olaj elpárologtatható és a lángzó lángja meggyújtható a nélkül, hogy szükséges volna a lángzót lámpával vagy fölmelegítővel megközelíteni. A (z) nyílás rendesen forgatható (131) födéllel van elzárva (4. ábra). Eddigelé motoroknál, melyeknél a gőz előállítására lángzót használtak, szükséges volt a lángzót kioltani, ha a kocsinak egy ideig állnia kellett, úgy hogy a lángzót mindenkor, ha a kocsit megállították és azt ismét megindították, újból meg kellett gyújtani. Ezt, mint fönt le van írva, az által kerüljük ki, hogy a lángot a lángzón kisebbítjük a nélkül, hogy egészen eloltanók, de világos, hogy közönséges szerkezetek használatánál a láng kisebbítése a részek esakhamari lehűlését vonná maga után és ennélfogva az olaj többé el nem párologna és a láng kialudna. Ennek elhárítására a láng melegét oly testre visszük át, melynek az a tulajdonsága, hogy hosszabb időre elegendő meleget visszatart, hogy az olaj az olajcsőben elpároltassék, mely cső úgy van elrendezve, hogy a test által valamely úton fölmelegíttetik. Ezen test ennőlfogva úgyszólván regenerátort képvisel. Tűzálló agyagból álló test lehet, melyen át vagy mellett az olajcső halad és mely a kifuvókamrában van elrendezve vagy egyéb alkalmas módon fölmelegíttetik vagy pedig folyadék is lehet, mely vala' mely tokban a kifujt gázok által vagy egyébképen föl lesz melegítve. A regenerátort azonban előnyösen a kazánban lévő vízmennyiség képezi: e czélból a (9) cső a (7) cső egy részét képezi, mely a kazánon fölfelé és azon át halad és (3) csővel kapcsolatos, mely (d) olajtartó fenekéhez vezet (2. ábra). Ezen elrendezésből következik, hogy miután a víz a kazánban egyszer föl volt melegítve, elegendő hőmennyiség van fölhalmozva, a táplálócsövön áthaladó olaj azalatt való elpárologtatására, míg időközönként a kocsi megállíttatik és a lángzó lángját minimumra redukálhatjuk, anélkül, hogy a gázképződés megszűnésétől tartanunk kellene. A segítőlángot föntartjuk és az csak akkor alszik el, ha a kazánban a víz körülbélül 90° C. alá hül le, mi azon idő-