18285. lajstromszámú szabadalom • Automata ruhaneműek, botok, ernyők és más effélék megőrzésére

— 2 nyúl és a (d) rúgó hatása alatt áll, mely a (c) záró kengyelt a (b) fogastól eltávolítani iparkodik. A (b) fogas a szekrény felé eső végén meg van hajlítva és az akként képezett (bl) behajlítás a ruhanemüek (bx) akasztójának vagy lánczának beakasztására szolgál. A (bl) behajlítás két oldalt és fölül az (e) lemezzel van körülvéve, mely a ruhaneműek akasztózsinórjának vagy lánczának lemetszését megnehezíti. Az (a) szekrény belsejében az (f) zár van elrendezve, melynek (g) retesze a (gl) rúgó nyomása alatt áll és fölül a pénz bedobására szolgáló (al) hasíték fölé nyúl (2. ábra.) A (g) retesz közelében a (hl) csapszög körül forgatható (h) rekesztő van elrendezve, mely a (h2) rúgó által folyton a (c) záró kengyelnek a szekrénybe nyúló (c2) végéhez szoríttatik és ezáltal a záró kengyelt a (h3) toldat segélyével az 1. és 2. ábrában föltűnte tett zárt állásban rögzíti. Addig, a míg nem dobunk pénzdarabot az automatába, az (i) kulcslyukon bedugott, a 2. ábrában vonalkázottan föltüntetett (il) kulcsnak (i2) szakála forgattatásánál a (g) reteszt ugyan lefelé fogja nyomni, ez utóbbi azonban a (h) rekesztőre nem fog hatni és minden kulcsfordulat után a (gl) rúgó hatása alatt visszapattan, úgy hogy a (c) záró kengyel rögzítve marad. Ha azonban a (j) pénzdarabot bedobjuk, akkor ez a retesznek (g2) kivágásába esik és a (h) rekesztő (h3) toldatának rézsútos (1) éléhez hozzáfekszik. Ha most a reteszt a kulcs segélyével lefelé toljuk, akkor a retesz a (g2) kivágásnak fölső (2) élével a (j) pénzdarabot magával meneszti, mely ekközben a (h3) toldatnak rézsútos (l) élére nyomást gyakorol és ezáltal a (h) rekesztőt a 2. ábrában pontvonalkázottan föltüntetett állásba lendíti. Most már a (d) rúgó jut érvényre, mely a (c) záró kengyelnek a szekrénybe nyúló (c2) karját a (h3) toldat előtt lefelé nyomja, miáltal a záró kengyel, a mint ez az 5. ábrában látható, a (b) fogasról leemeltetik, úgy hogy az ezen függő ruhákat levehetjük. A ruhatartó a (b) kalap- és ruhafogason kívül még az (s) bot- vagy esernyő befogadására szolgáló szorítóval is van ellátva, mely a két (k) pofából (6. ábra) áll, melyek az (a) szekrénynek (a2) hasítékán keresztül kifelé nyúlnak és a meghajlított (ki) karokhoz vannak erősítve, melyeknek fölső vége (3. ábra) a közbenső (1) lemezen megerősített (11) csapszögekre van szerelve. A két (k) pofa a (c) kengyel zárt állásánál zárva tartatik, annak nyitásában ellenben kinyittatik. Ezt a következő elrendezés által érjük el: A (c) záró kengyelnek (c2) karján az (m) sín függ, mely, mint a 3. ábrában látható, két (ml) toldatával a (k) pofának (kl) karjaihoz fekszik. Ha a (c) kengyel a záró állásban van, akkor az (m) sín meg van emelve és ennek (ml) toldatai a (kl) karokat és ezekkel a (k) pofákat összetartják. Ha azonban a (c) záró kengyel nyitott állásába jut, akkor az (m) sín a (c2) kar lefelé járása következtében sülyesztetik, a mint az vonalkázottan föl van tüntetve. Az (ml) toldatok ekkor a (kl) karokat szabadon bocsátják, úgy hogy ezek, valamint a (k) pofák önsúlyuknál fogva nyitódnak, minek folytán az (s) botot vagy esernyőt kivehetjük. A 7 — 9. ábrákban bemutatott foganatosítási alaknál a két (k) pofa (9. ábra) az (a) szekrénynek két külön (a2) hasítékán jár át melyekben azok szorosan vezetődnek. A pofák belső végei a közös (n) csapszögön forgathatók. mely az (a) szekrény fenekén van megerősítve. A két (k) pofa, melyek az (n) csapszögre tekert (o) rúgó által egymás felé szoríttatnak, alúl egy-egy (k2) foggal (8. ábra) van ellátva. A záró kengyelnek (c2) karján függő (m) sín alsó végén a fölső oldalán fogazott (m2) szegmentet hordja, (9. ábra), melynek görbületi középpontja a két (k) pofa (n) forgási pontján átmenő függélyesbe esik. Az (in) sín megemelt állásánál a pofáknak (k2) fogai az (m2) szegment fogazásával kapcsolódnak, (8. ábra), miáltal a pofák