18225. lajstromszámú szabadalom • Kengyeloldó biztonsági zár

Megjelent 1900. évi június hó 1-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 18225. szám. XX/d. OSZTÁLY. Kengyeloldó biztonsági zár. FBIEDMANN DÁNIEL LAKATOSSEGÉD BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 szeptember hó 18-ika. Ezen találmánynak czélja, hogy a ló meg­bokrosodása esetén netalán leeső lovast a tovahurczoltatástól — a kengyelszíjaknak a nyeregből való kioldása által — megóvja. Ezen könnyen kezelhető készülék a mel­lékelt rajzon ábrázoltatik: Az 1. ábra a biztonsági zárt nyitott, a 2. ábra a biztonsági zárt zárt, a 3. ábra a biztonsági zárt a nyeregre való alkalmazásában tünteti fel. A vasból, vagy más e ezélra alkalmas fémből készíthető biztonsági zár a nyeregre mellső végénél mindkét oldalra van erősítve. Szerkezete pedig egymás fölött lévő, fölső végükön csuklósan összekötött erős lemezek közé van szerelve. A fölső lemeznek alján a belső oldalon a keresztbe állított kengyel­szíj-szélességü (A) fog van alkalmazva, mely­ről az alsó és fölső lemez között a (B) ka­rikánál fogva a (C) kengyelszíj lóg alá. A fölső lemezen még az alsó lemezre forgat­hatóan erősített (p p) peczkekkel és az (E) emeltyűvel ellátott (T) zárótengely alakjá­nak megfelelő (0) kivágás van, melyen (T) zárótengely (p p) peczkeivel áthatolva és megfelelően elfordítva, a fölső lemezt az alsóhoz zárja. Az (F) rugó az (E) emeltyűt a (D) válasz­falhoz nyomja és a (T) zárótengelynek vé­letlen elfordulását gátolja meg. Az (E) emeltyű végén lévő (1) lyukba (z) zsinór van befűzve és megkötve, innét a nyereg mellső végén és tetején megerősített (G) gyűrűn átvezetve, a vége egy nyitott sodronykarikával (találkozó végei nincsenek összeforrasztva) összekötött (k) rúgós ka­poccsal (karabiner) a lovas által viselni szo­kott övre avagy ruhájára erősítendő kis gyűrűbe kapcsolandó be. Ha a lovas a lóról leesik, testének súlya a hozzákapcsolt (z) zsinórnál fogva az (E) emeltyűt mindaddig húzza fölfelé, míg a (p p) peczkek a saját alakjuknak megfelelő kivágások irányába fordultak és ekként a fölső lemezt az alsóhoz többé nem zárják. Ugyanekkor (H) rugó a fölső lemezt a vele egyben lévő (A) foggal földobja, mely ek­ként a (B) karikából kiugorván, ez utóbbit a rá akasztott szíjjal és kengyellel egyetem­ben a földre hullatja. Ugyancsak a leesés idején szintén a lo­vaglónak testsúlya által a végén össze nem forrasztott sodronykarika kiegyenesülvén, a beléakasztva lévő (k) rúgós kapcsot a lovag­lóval együtt a tőidre ejti. Hogy a (p p) peczkek kelleténél tovább ne fordulhassanak, a fölső lemezre erősített

Next

/
Oldalképek
Tartalom