18201. lajstromszámú szabadalom • Gőztúlhevítő
— 3 (d (11 d6 d7) csövek egy csőcsoportot képezzenek, úgy liogy tehát a gőz ezeken egyenlő irányban áramlik keresztül, még pedig fölülről lefelé. Az (Al) kamra belsejében elrendezett egyetlen (e2) átvezető süveg (az 5. ábrában szakadozott vonalakkal föltüntetve) mind a nyolez (d (17) csövet csak két (c cl) csővel köti össze, melyek a maguk részükről az (e3) süveg (4. ábra) segélyével csak a (b) csővel (5. ábra) vannak összekötve. Ez utóbbi ezután megint az (Al) kamra belsejében az (e4) süveg jíltal (3. ábra) két szűkebb (a al) csővel van összekötve, melyekből a már most a kivánt legnagyobb hőmérsékletre túlhevített gőz a legnagyobb sebességgel kiáramlik. A találmánybeli elrendezésnél az egyes csőcsoportok összharántmetszete a (g . . . g3) csövektől az (a al) csövek felé folyton kisebbedik, úgy hogy ez által a hőmérséknövelésnek megfelelő átáramlási gyorsulást érjük el. A jelen találmány szerint a túlhevítő csövek számára még egy terelő betétet rendezünk el. Ezen terelő betét segélyével, mely egy és ugyanazon gőzcsőben többszörösen lehet alkalmazva, az illető csőben áramló gőznek minden részét arra kényszerítjük, hogy az a cső falával érintkezzék vagyis megakadályozzuk azt, hogy a gőz a csőben oly módon áramoljék, hogy egy a cső falával egyáltalában nem érintkező közbenső réteg keletkezzék. Hogy a gőznek ily közbenső rétegeit is érintkezésbe hozzuk a cső falával, a terelő betétek akként vannak kiképezve, hogy azok a gőzt egyrészt kívülről befelé, másrészt belülről kifelé vezessék, úgy hogy a két gőzréteg folyton helyet cserélvén, a gőz minden egyes részecskéje a fölhevítő csőfal hatásának vettetik alá. A mellékelt rajznak 6. ábrája egy ezen terelő betéttel ellátott csövet harántmetszetben, a 7. ábra ellenben a 6. ábrának 3—4 vonala szerinti metszetben láttatja. Minden egyes terelő betét a (h) csőtoldatba (7. ábra) átmenő (h) gyűrűs csődarabból áll, a hol is a (h) csőtoldat a (hl) csődarabbal egymástól elkülönített (h2) csatornák altal van összekötve. A (hl) gyűrűs csődarab közvetlenül a cső falához illeszkedik, míg a (h) csőtoldat ettől bizonyos távolságban van. Ha a gőz pl. a berajzolt nyíl irányában áramlik a csövön keresztül, akkor a csőfal mentén áramló gőzréteg a (hl) gyűrűs csődarab által fölfogatik és a (h2) csatornákon keresztül a (hl) csődarabba vezettetik, honnan az ezután mint közbenső réteg mozog tovább. Másrészt az eddig közbenső réteg volt gőz a csőfal félé tereltetík, a mennyiben az a gyűrűs csődarab czentrális tere által a (h2) csatornák között a (h) csőtoldat külső oldalára vezettetik. A második, illetve minden következő terelő betétnél természetesen ugyanazon gőzcsere áll be, még pedig akkor is, ha a gőz a csövön keresztül ellentétes irányban áramlik. Az elrendezendő terelő betétek száma lényegében úgy a csövek hosszától, mint a gőz átáramolási sebességétői függ. Ilyen terelő betétek beépítése által elérjük azt, hogy a gőz igen egyenletesen hevíttetik föl, illetve a tűzgázok jól használtatnak ki (ha ezen terelő betéteket pl. túlhevítőknél alkalmazzuk); más szavakkal a cső belsejében és a csövön kívül áramoló közegek között sokkal jobb hőcsere lép föl, mint ezen betétek nélkül, a mi különben azon esetben is áll, ha a (d) csövön esetleg nem gőz áramlik keresztül és ha azt nem tűzgázok áramolják körül. A túlhevítőkön kívül ezen berendezés pl. előmelegítőknél (ekonomizőröknél) stb.-nél alkalmazható. Ezen berendezés az eddigiekkel szemben azon jelentékeny előnnyel bír, hogy a gőznek a terelő betétek által való fojtása csak minimális mértékben léphet föl. A gőzcsövek vagy effélék harántmetszetének csökkentéséről csak annyiban lehet szó, a mennyire azt a (h) csőtoldat, a (hl) gyűrűs csődarab vagy a (h2) csatornák falainak harántmetszete, illetve vastagsága okozhatja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gőztúlhevítő a gőznek a hőmérséknövekvéssel arányos átáramlási gyorsulásával, jellemezve egymáshoz képest esetleg eltoltan elrendezett, egyenlő vagy külön-