18176. lajstromszámú szabadalom • Vezénymű szelepek számára
A jelen találmány tárgyát képező vezénymű a mellékelt rajzban két foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a kétkarú (a) emeltyűnek egyik karja emelkedési és siilyesztési ívvel bíró (b) tarajjá van kiképezve. A (c d, e f és i k) ívek sugarainak középpontjai az (a) emeltyűnek (1) forgáspontjában vagy pedig ennek közvetlen közelében vannak. Maga az (1) forgáspont a szeleporsóhoz képest kissé el van tolva és vagy mint az 1. ábrában fölül, vagy pedig, mint a 3. ábrán alúl lehet elrendezve. A két belső ill. külső sugár közötti különbség a szeleplöketnek felel meg. Az (m) szelepkengyel fölső részében hengeresen ki van fúrva és a két (n és o) hengeres esúsztatórész fölvételére szolgál, melyekben a (p és q) görgők tengelyei vannak elrendezve. Ezen görgők az (r és s) csavarok által a (b) kar íveivel folytonos érintkezésben tartatnak, mely csavarok fölső és alsó végeiken (t és u) harántrészek által vannak összekötve. Ezen harántrészek és az (n és o) csúsztatok között erős (v és w) rúgók vannak elrendezve, melyek által a görgők tetszőleges mértékben nyomhatók a (b) karhoz. Az alsó esúsztatórész egyszersmind belső félgömbalakúan kivájt fölületével egy a szeleporsón beállítható és rögzíthető (x) csavaranyát vesz körül, mely által a szelepet a (b) karhoz képest a helyes állásba hozhatjuk. A (b) karnak megemelő illetve záró görbéje és ezeknek ellengörbéi akként szerkeszthetők, hogy a fölső görgő megemelkedése, mely mozgásnak egy része a fölső rúgók összenyomására használtatik föl, egész lassanként megy végbe és hogy azt az ellengörgő ugyanoly távolságban követi. Mihelyt a fölső görgő a kisebb sugarú körívre jutott, akkor a (b) kar további előmozgása, úgyszintén ugyanazon pontra való visszatérése közben a szeleplöket állandó marad. Ha már most a záró mozgás következik be, akkor a szelep az ellenív és görgő által, melyek előbb a nyitásnál a szabad tömegek siettetési nyomását, valamint a szeleporsó harántmetszetére gyakorolt gőztúlnyomását az alsó rúgók által fölvették, a szelepfészek fölé visszamozgattatnak és a zárás a fölső rúgó ellenhatása következtében majdnem zérusra redukált sebességgel következik be. A (b) kar azon két körívét, melyek a vezénymű holt járásánál hatnak a görgőkre, akként rendezhetjük el, hogy a fölső rúgó lassanként tehermentesíttetik, az alsó ellenben valamivel jobban megfeszíttetik, mi által a holt járásnál szoros szelepzárást érünk el. Ezen elrendezést minden a regulátor által nem befolyásolt szelepnél előnyösen alkalmazhatjuk. Kibocsátó vezénymúveknél a (b) kart közvetlenül az exczenter által működtetjük, bebocsátó vezénymúveknél ellenben az excenter és a kar közé czélszerűen még egy könyökemeltyűt iktatunk, hogy a holt járást lehetőleg csökkentsük. A regulátor által befolyásolt bebocsátó vezényműnél az állandó elősietés föltételének egy beállítható vezeték vagy egy hajtó rúddal bíró himba segélyével elérhetjük, hogy a vezénymű szerkezetében a szelepnyítás kezdetén föllépő legnagyobb ellenállás a regulátorra nem gyakorol visszaható nyomást és csak a szelepzáródás pillanatában létesül észrevehető reakezió. A töltés foka 0-60% között könnyen módosítható. A jelen találmány tárgyát képező vezénymű a következő előnyöket egyesíti magában: 1. Az egymáson végiggördülő vagy végigcsúszó fölületek, melyek a vezénymű holt járása közben egymástól távolodnak és a szelep megemelésekor bizonyos gyorsasággal egymásba ütköznek, elkeriiltetnek. 2. A légütközőnek és a regulatort megterhelő záró rugónak elhagyása. 3. A szeleppel szilárdan összekötött szabad részeknek illetve ezek tömeghatásának lehető nagy csökkentése. 4. A mérsékelt szelepzáródást közvetítő és a tömeghatást fölfogó rúgók csekély útja illetőleg csekély munkája. 5. A görgő és a meghajlított kar közötti érintkezési pont csekély oldaleltolatása, tehát csekély oldalas vezetéknyomás.
