18069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás czellulozának ammoniákos rézoxydoldatban való oldására végtelen fonalak vagy szalagok előállítása czéljából

rézoxydoldattal, rézzel és ezellulózával van töltve, végül az (1) tartály savanyított vizet tartalmaz. Az (a) tartályba megfelelően szabályozott mennyiségű levegőt vezetünk be. Ez a levegő a tartályban lévő ammoniákon áthaladva, ammoniákot vesz föl és az ammoniákot az ammoniákos rézoxydoldattal telt (b) tartályba viszi át. A (b) tartályból a levegőt tetszés szerint a (c) vagy a (d) tartályon vezethetjük át. Ha a készülék körülbelül 24 óráig működött, teljesen homogén-oldatot kapunk, melynek minden dm'-e körülbelül 65 g. tökéletesen föloldott czellulózát tartalmaz. Később ismertetni fogjuk, hogy miként érjük el az oldat tökéletes homogenitását. Az (1) edény a fölösleges ammóniák viszszatartására szolgál. Mikor az oldást befejeztük, a (c) és (d) tartályokat kiürítjük, a föl nem oldott rezet a tartályban hagyjuk és a (b) tartályban lévő ammoniákos rézoxydoldatot, melyhez előzetesen kellő mennyiségű czellulózát kevertünk és a keletkezett keveréket az által, hogy több exczentrikusan fölékelt gránit hengerpár között átvezettük, tehát bizonyos tekintetben meggyurjuk, egyenletessé tettük, a jelzett tartályba öntjük. Ezután a (b) tartályt újból megtöltjük ammóniákkal és ha szükséges rézzel, minek következtében a készülék újabb használatra elő van készítve. Hogy a czellulóza-oldatot minő módon tesszük homogénné, az a (c) és (d) tartályok — melyek voltaképen egy tartályt képeznek — működésének ismertetése által érthetővé válik. Mindegyik tartálynak fölső részén kétkét nyílása van, az első két (e) vagy (el) nyílás a nyers anyagok bevezetésére, a második két (f) vagy (fl) nyílás fölváltva a levegő be- és elvezetésére szolgál. A tartály alsó részén ugyancsak két-két cső van alkalmazva: a (g) és (gl) cső, mely a két tartály között kapcsolatot létesít és a kiürítő csapokkal fölszerelt (h) és (hl) cső. Emez alsó csövek fölött csekély magasságban két finom furatokkal ellátott (i k) és (il kl) közfal van alkalmazva. Ezek után jegyezzük meg még azt, a mi különben a rajzokból is kitűnik, hogy a levegőt a csővezetéken át a (c) tartályba vezetjük át, mely tartály az ammoniákos rézoxydoldattal, rézzel és ezellulózával van töltve, míg a (d) tartály, melyben csak réz van, az (fl) nyílásával az (1) tartályon át a külső levegővel közlekedik. A (c) tartályból a keverék annak következtében, hogy ez a tartály légmentesen el van zárva, az (i k) választófal furatain, a (g gl) csatornán és az (il kl) választófal furatain a (d) tartályba jut. Mikor az összes folyadék átjutott a (d) tartályba, a levegő a folyadékoszlopon buborékokban áttör és az (fl) nyíláson át távozik. Ha bizonyos idő multával az (fl) nyíláson át vezetjük be és az (f) nyíláson vezetjük el a levegőt, az ellenkező folyamat fog végbe menni és a folyadék a (c) tartályba folyik vissza, a levegő pedig az ebben a tartályban lévő folyadékon tör buborékok alakjában át. Eme műveletek alternálása következtében a czellulóze folytonosan fölosztatik, az oldás rendkívül tökéletesen megy végbe és az oldat teljesen homogénné válik. Az (e el) és (f fl) nyílásoknak fölváltva történő nyílása és zárása a 2. és 3. ábrán látható csap segélyével rendkívül könnyen végezhető, a 2. ábrán látható helyzetnél a levegő a (c) tartályba, a 3. ábrán látható helyzetnél pedig a (d) tartályba áramlik, az első esetben az (1) tartály a (d) tartályból, a második esetben a (c) tartályból jövő ammóniák fölösleget tartja vissza. Hogy a csap az átváltáshoz szükséges negyed fordulatot végezze, tetszőleges mechanikai szerkezet alkalmazható. Erre a czélra legelőnyösebbnek egy víz kataraktot tartunk, melyből a víz vékony sugárban folyik ki; a vízsugár keresztmetszete ennek következtében a katarakt dugattyú mozgássebessége és az az idő, mely alatt a gázt az egyik vagy másik tartályon vezetjük át, egy csapnak kisebb-nagyobb mértékben való nyitásával szabályozható.