18051. lajstromszámú szabadalom • Fékszerkezet

• — 2 -mily módon a kötélnek a rugalmas emeltyű által való húzási irányával ellenkező irányú lökést fejtünk ki, valamennyi alkatrész azonnal visszavitetik eredeti, a nevezett ábrán telt vonallal rajzolt helyzetébe. A 2. ábra ugyanazon berendezést mutatja be, azon különbséggel, hogy itt a kötélnek két vége a fékkorongnak két ellenkező oldalánál fekszik. Ez esetben az emeltyű (c) végének a kötél (h) végével a merev (k) rúd ós az (n) tengely körül forgatható (m) emeltyű közvetítésével kell kapcsolatban állania. Ily elrendezés mellett a két (c d), vagy (m) emeltyű közül egyik hajlékony, lehet s a példa gyanánt bemutatott kivitelnél (2. ábra) az (m) emeltyű hajlékony, illetve rugalmas, míg (c d) emeltyű merev. A föntebbiekből látható, hogy a jelen találmány lényegében véve egy oly alkatrésznek alkalmazásában áll, melynek segélyével (b) kötélnek a tengelyen való súrlódása által termelt erőnek egy része értékesíthető. Nyilvánvaló, hogy a jelen találmánybeli fékszerkezet a legkülönbözőbb alakban készíthető és a legkülönbözőbb czélokra használható. Az alkalmazási módok közé tartozik a jelen fékszerkezetnek jármüvekre való szerelése is és példa gyanánt a következőkben a találmány tárgyának utóbbi kiviteli alakját fogjuk ismertetni. Ezen alkalmazásnak előnyösen megfelel a 2. ábrában bemutatott fék s a 3. és 4. ábrákban ugyanazon alkatrészek hasonló betűvel vannak jelölve, mint a 2. ábrán. Mivel két fékkorong és két (b) kötél van alkalmazva, a szerkezet egyszerűsítése végett a jármű közepén csak egy (k) rúd van elhelyezve. A kötélnek (i) vége (d)-nél a féksarúhoz van erősítve. A két féksarúnak emeltyűje egy közös tengelyre van erősítve, mely utóbbi forgathatólag van a jármű állványkeretére szerelve. A két (h) véget a kocsi állványkeretére (o) láncczal függesztett (m) rugalmas kar foglalja össze, (e) tengelynek közepén (e c) emeltyű van megerősítve, mely hosszabb (e d) emeltyűnél és melynek (c) végpontja (m) rugalmas karnak közepével (k) rúd közvetítésével kapcsolatban áll. (k) rúd (m) rugalmas karral a kézzel is forgatható (p) csavaranya közvetítésével van összekapcsolva, mely csavaranyának segélyével az említett karok egymással szemben beállíthatók, (k) rúd a keréktengely alatt elrendezett (q) vezetékben csúszik és (r) ütközővel van ellátva. Ezen féknek működési módja a következő : A kötél egyik (h) végére csak igen kevés erőt kell kifejteni arra, hogy ez által a kötél (i) vége által a féksarú a keréktalphoz szoríttassék és egyszersmind természetesen (e c) emeltyű elforgattassék, minek folytán (k) rúdnak és (m) rugalmas karnak közvetítésével a feszültség egy része a kötélnek (h) végére átvitetik. A vázolt körülmények folytán igen könnyen lehetséges a találmánybeli fémszerkezetet önműködő fék gyanánt alkalmazni. Ezen czélból nem kell egyebet tennünk, mint az (m) rugalmas karnak (s) végeit valamely alkalmas (t) kapcsolószerrel a kisefával összekötni, még pedig oly módon, hogy pl. (u) kisefa a (z) ütközővel ellátott s a kocsi állványkeretének mellső részében vezetett (v) rúd közvetítésével áll a (t) kapcsolóközeggel összeköttetésben. Ezen kapcsolóközeg, mely aczélsodrony is lehet, oly hosszú, hogy (k) rúd (r) ütközőjével a helytálló (q) részhez ütközik, mielőtt még a (z) ütköző a kocsi mellső részéhez ütődnek Az (m) rugalmas kar, mely egy kissé mindig meg van görbítve, (v) rudat a (p) csavaranya által szabályozható erővel folytonosan hátrafelé húzza. Legyen ezen erő pl. p kg. Eibből az következik, hogy mindaddig, míg csak a vonóerő nagyobb p kg.-nál, (z) ütköző a kocsi állványzatának mellső részéhez támaszkodik és ennek következtében a jármű rendes módon halad, ha azonban a vonóerő kisebbé válik p kg.-nál, úgy (m) rugalmas karnak (s) végei szabaddá válnak és (b) köteleknek (h) végeire elegendő húzást gyakorolnak arra, hogy a kötelek a kerékagyakhoz súrolódjanak és következőleg a sarú- és kötélfékezés bekövezzék; mivel azonban (e c) emeltyű és (k) rúd egyidejűleg jönnek mozgásba, (m) rugalmas karnak (n) közép része hátra