18035. lajstromszámú szabadalom • Újítások az osmose eljárásban és erre való készülékeken

Az oszmozepapir alátámasztására (e) betétbe fémből készült (k) kapocsszögek vagy kerekded fejű fémszögek, vagy fapeczkek vannak beverve, melyek két-két szomszédos víz- és melászkeret között feszített (P) oszmozepapirt czélszerűen alátámasztják. A melászréteg megkívánt vastagsága szerint (k) kapocsszögeket többé vagy kevésbé mélyen verjük (e) betétbe, így tehát, mint ez az 5. ábrából is kitűnik, a melásznak bármily vékony rétegét kaphatjuk és ennek mindkét oldalát papir veszi körül, mely az eddigi készülékeknél vékony rétegű melászt csak egyik oldalán lehetett papírral födni, míg a másik oldalát a betétnek nem oszmozáló fölülete határolta. Ha tehát pl. a melászkeret vastagsága 22 mm. és (k) kapcsok az (e) betét két oldalán 8—8 mm.-rel nyúlnak ki, akkor a melászréteg vastagsága 16 mm.-rel kevesebb, mint 22 mm., tehát 6 mm., még a papiros vastagságát tekintetbe sem véve. A két átellenes (P) papírlap érintkezése ki van zárva, mert a papir közötti melászréteg fajsúlya és nyomása nagyobb, mint a vízé. (k) kapcsok vagy peczkek helyett az is- ; meretes fémtekercsek is alkalmazhatók. Annak megakadályozására, hogy üzem közben a vízkeret egészben vagy részben ki ne ürüljön, (v) vízlevezető csap (f) oldallécz fölső részén van alkalmazva. A víz- [ keret és melászkeretek nyílásai által képezett (w) vízbevezető csatornából minden , (Wr) vízkeret belsejébe (wl) nyílás ága- j zik, mely az (e) betétben alkalmazott és a ! keret belsejébe torkoló (w2) nyílással közlekedik. Az átellenes (f) léczben alkalmazott (w4) csatorna az (e) betét (w7) fúrásával és az (f) léczben alkalmazott függőleges (n) horonnyal közlekedik. A lécz fölső részéig nyúló (n) horony a (w5) fúrással közlekedő (v) vízlevezető szeleppel közlekedik. így tehát a víz a melászhoz képest ellenáramban (w2) fúráson át átlós irányban folyik (w3) fúrásig, innét (w4) csatornán (n) horonyba, itt a víz fölszáll és (v) szelepen távozik. Ezen berendezés folytán a vízkeret soha ki nem ürülhet, sőt állandóan tele van vízzel. A víz minden vonal irányában halad, mindkét oszmozepapir fölületét nedvesíti és mint jól oszmozált víz távozik külön minden egyes keretből. (n) hornyot a vízkeretre szorított (MrJ melászkeret tömíti. A levegő teljes kiszorítása ezéljából a keret fölső (f) léczének alsó fölülete nyeregalakra van kivágva, mely kivágásba a (h) illetőleg (f) lécz fölső oldalán alkalmazott (d dl), illetőleg (d2 d3) csatornaalakú kivágásban alkalmazott (i) nyílás torkollik (7. és 11. ábra). (d dl) és (d2 d3) csatornák a levegő vagy gőz által esetleg kifröccsenő folyadék fölfogására valók. Ha egy készülékben sok keretet alkalmazunk, a víz és melász egyenletes bevezetése ezéljából a vízkeret (w) vízbevezető csatornájába és a melászkeret (w) illetőleg (m) csatornájába betolt (Wv), illetőleg (Mv) csövet alkalmazzuk. (Wv) csőnek (20—24. ábra) (w) csatornából kinyúló végén van (r) csőtoldat, melynek (s) ága (Wv) cső (o) nyílásával, a vízkeretek (wl) nyílásai pedig e cső (ol o2 o3 ) nyílásaival közlekednek. (Mv) csöveknek (25—31. ábra) (m) csatornából kinyúló végén (rl) csőtoldat van alkalmazva, mely a cső (m o) nyílásával közlekedik. Ezen cső (mol mo2 mo3 ) nyílásai a melászkeret (ml) nyílásaival közlekednek. (Mv) csőben a fogantyúval ellátott és mozgatható (u) lemez van alkalmazva, mely az (mol mo2 mo3 ) nyílásokkal közlekedésbe hozható (ql q2 q3 ) kivágásokkal bír és a melyiet (tl t2 t3 ) rúgók (Mv) cső fölső részére szorítják. (u) lemez mozgatása által (mol mo2 mo3 ) nyílások egészben vagy részben zárhatók vagy nyithatók, miáltal a melász beömlése szabályozható. A melászkeret és a vízkeretből (v) szelepen át távozó oszmozáló folyadékok (g)