18032. lajstromszámú szabadalom • Pároló eljárás és készülék préselt mesterséges homokkőnek előállítására

— 2 -(17) fémcső megy keresztül, mely fémcsö­vek végei a kazánnak fölső és alsó falá­val tömítetten vannak összekötve. Ezen (16) kazánokat, melyeken a köz­benső (2) fenék nyugszik, a (24) haránt­gerendák hordják, melyek maguk a kazá­nok közti térben elrendezett (25) hossz­gerendákra (2. ábra) vannak erősítve; ez utóbbiakon vannak a kerekek csapágyai is elrendezve. A középső (16) kazán a (18) bevezető csővel (3. ábra) van ellátva és a (19) csö­vek által a két külső kazánnal összekötve, melyek ismét egy-egy (20) levezető csővel vannak ellátva. Mind a három kazán azon­kívül egy további (21) bevezető csővel van összekötve. A kazánok alatti (23) térben (1. ábra) a kígyóalakú (22) gőzvezeték van elrendezve, mely az (1) tartály belsejében mindkét ol­dalon megfelelő nagy lyukakkal van el­látva, hogy a gőz lehetőleg egyenletesen járja át az alsó (23) szakasznak egész belső terét. A (23) és (11) szakaszok közti közleke­dést, a mennyire csak lehet, csupán a (17) kígyócsöveken keresztül tartjuk fönn. Ezen czéira a (16) kazánok közti terek egy­egy (26) lemezzel (2. ábra) vannak lezárva és a (12) kerekeknek ezen lemez fölé nyúló része egy (27) süveggel van borítva. Ezen közbenső terek mindegyikében az egy­részt a két (25) hosszgerenda, másrészt a (12) kerekek között elrendezett két (29) oldalfal, a fölső (26) lemez és az alsó (28) lemez a (30) kazánt alkotják, melyen szin­tén kígyóalakú (17) fémcsövek mennek ke­resztül, melyeknek végei a fölső és alsó lemezzel tömítetten vannak összekötve. Ezen (30) kazánok ugyanúgy, mint a (16) kazánok, a (22) vezetékből kiáramló gő&­nek túlhevítésére szolgálnak, mely czélból a (21) vezetékkel és egyrészt a (31) csö­vek által a középső (16) kazánnal, más­részt a (32) csövekkel a két külső (16) kazánnal vannak összekötve. Az (1) tartály a kocsi ki- és betolhatá­sára egyik oldalán a (36) ajtóval van el­látva és a rossz hővezetőből készült (8) köpennyel borítva. Legalkalmasabbnak bizo­nyult e czéira oly fából készült köpenyt alkalmazni, melynek a tartály felé fordí­tott oldala vékony zinklemezbéléssel van ellátva. Ezen zinklemezt czélszerűen nem közvetlenül a falra illesztjük, hanem, a mint a rajzban föltüntetett foganatos!tási alakból látható, attól bizonyos távolságban rendezzük el. Az ekként keletkezett, a zinklemez és a faköpeny fala közti tér­ben lévő levegő tetemesen elősegíti a kö­peny szigetelését. A (8) köpenyt akként méretezzük, hogy annak oldalfalai az (1) tartály oldalfalai­tól bizonyos távolságban legyenek; ez által a (9) szabad tér keletkezik, mely alul az (1) tartály (13) fenekének túlnyúló (10) széle által van elzárva. Ezen szabad tért akként tömíthetjük, hogy a (13) fenéknek túlnyúló (10) szélét víz fölvételére alkal­mas csatornává képezzük ki, melybe a töl­tés foganatosítása után a (8) köpenynek oldalfalait bocsátjuk be. Ezen (8) köpenynek fölső része tetőala­kúan van kiképezve, hogy a tető belső fa­lán lecsapódó kondenzált víz ne az (1) tar­tályba csöpögjön vissza, hanem a belső fa­lak mentén a (9) szabad térbe folyjék. A (8) köpenynek hőszigetelő oldalfalait horgok segélyével erősíthetjük meg a tar­tályon és a zinkbélés össze,forrasztása ál­tal tömítetten köthetjük össze egymással és a tetővel. A (10) csatorna a víz leve­zetésére meglehetős nagy átmérőjű (33) csövekkel van összekötve. Az (1) tartálynak (13) feneke a kon­denzált víz levezetésére, hasonlóképen egy (33) szifóncsővel van ellátva. A (8) köpeny végre egy, az (1) tartály (36) ajtajának megfelelő (35) ajtóval van ellátva. A pároló kamrának működésbe hozatala és működési módja a következő: A párolandó köveket akként illesztjük be a közbenső (2) fenékbe, hogy vízszintes irányban két-két darab között körülbelül 1—1 cm.-nyi szabad tér maradjon, míg függélyes irányban az egyes rétegeket közvetlenül egymásra rakjuk. Miután a (35)

Next

/
Oldalképek
Tartalom