18019. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémbetéteknek előállítására tetszés szerinti anyagban galvanikus úton

2 — aranyat, ezüstöt vagy platinát használunk betétül, ezen fúrásokba hatoló nemes fém a termék előállítását drágítaná és ezen esetben e rézsútos fúrásokba tetszés szerinti fémből készült peczkeket (4. ábra) vezethetünk a fémcsapadék biztos tartása czéljából. Ezen peczkek fölső végét a csapadék, illetve a fémbetét teljesen eltakarja. Ha ezen peczkeket hosszabbra készítjük, úgy hogy ezek a csapadékból kinyúlnak, akkor a peczkek megfelelő csoportosítása által meglepő díszítéseket érhetünk el (4. és 5. ábra). így például ha a csapadék illetőleg betét ezüstből, a megfelelően csoportosított peczkek pedig sárga- vagy vörösrézből valók és utóbbiaknak kinyúló végeit lereszeljük és lecsiszoljuk, akkor az eziistbetétben más szinű diszítményeket kapunk, mint ezt például az 5. ábra mutatja. Ha az alapanyag márvány, szienit, gránit vagy efféle, akkor a mélyedés széleinek fecskefarkalakú kivágása mellőzhető és a betét tartása czéljából a 3., 4., 5. ábrából megérthető eljárást használjuk. A fémbetét tartós tapadását fokozhatjuk az által is, hogy a rajzot ábrázoló bemélyedésekbe tetszés szerinti fémből készült sodronyokat vagy sodronyhálót helyezünk, miáltal egyrészt nagymennyiségű betétanyagot takarítunk meg, másrészt pedig a csapadék egyenletes lerakódását elősegítjük. Ismeretes, hogy a galvánikus fürdőben a csapadék csak sima és egyenletes fölületekre rakódik le egyenletesen, azonban különféle alakulási) fölületekre, különösen oly fölületekre, melyek szélekkél, nyúlványokkal és effélékkel bírnak, a csapadék a széleken vagy nyúlványokon vastagabb (6. ábra) és így vékony vonalakat ábrázoló mélyedésekben a csapadék alakja olyan, mint ez a 7. ábrán keresztmetszetben látható és ekkor sima fölület elérése czéljából a csapadék fölös részét reszelés vagy csiszolás által kell eltávolítanunk. Ezen hátrány szélesebb mélyedéseknél még inkább észlelhető, mint ez a 8. ábrán látható, mert midőn a keskenyebb mélyedés már csapadékkal be van töltve, az egyidejűleg galvanizált szélesebb mélyedésben a csapadék szélei még nem érnek össze (8. ábra). Ha tehát a szélesebb mélyedésekbe, mint ez $ 9. ábrán fölülnézetben, a 10. ábrán pedig metszetben látható, sodronyhálót, a keskenyebb mélyedésekbe pedig — mint ez a 11. ábrán föliilnézetben, a 12. ábrán pedig keresztmetszetben látható — tetszés szerinti fémből készült sodronyt helyezünk, akkor a csapadék a mélyedést sokkal gyorsabban és egyenletesebben tölti ki, anélkül, hogy barázdák vagy nagyobb mérvű dudorodások keletkeznek és ezenkívül a mélyedés fenekére helyezett és a fecskefarkalakúan kivájt szélek által tartott fémháló (10. ábra) a csapadék tartós tapadását nagy mértékben növeli. Ezen fémháló az alapanyaggal szilárdan összeköthető azáltal is, hogy utóbbit helyenkint átfúrjuk és a hálót sodrony segélyével rávarrjuk (13. és 14. ábra). Ha az alapanyag igen vastag, akkor ezt a fémháló levarrása czéljából a 15. ábrán látható módon bizonyos mélységig rézsútosan befúrjuk úgy, hogy e fúrások az anyagban egymással találkoznak. A fémbetét díszítése czéljából a fémháló megerősítésére szolgáló és különféle színű sodronyokat úgy hajlítjuk, hogy azok bizonyos minta szerint a betét fölületét helyenkint áttörik s ez azáltal érhető el, hogy vagy a bemélyedést sekélyre készítjük, vagy oly vastag sodronyt használunk, hogy az a betét fölületén kinyúlik. Minthogy e sodrony a, fémháló levarrására szolgál, a betét fölületén hímzéshez hasonló rajzot kapunk. Természetes, hogy a sodronyt vagy sodronyokat olyképen is húzhatjuk be, hogy ezek által a betét fölületén képzett rajz önálló alakokat vagy ezeknek egyes részeit- ábrázolja, mint ez a 16. ábrán is látható. A betét díszítése fokozható azáltal is, hogy a rajz közötti szigeteket zománcz- vagy gyöngyházbetétekkel helyettesítjük, vagy a mélyedések bizonyos részeit ilyféle betétekkel kirakjuk, melyeknek oldalait rézsútosra vagy fecskefarkalakúan (17. ábra) alakítjuk, hogy a csapadékhoz erősen tapadjanak. Ha ezen előmunkálatokat befejeztük, meg-