17957. lajstromszámú szabadalom • Spanyolnád betéttel ellátott fából és papírból készült szerszámnyél és eljárás ennek előállítására

Megjelent 1OOO. évi május hó 3-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 17957. szám. XVI/a. OSZTÁLYSpanyolnád betéttel ellátott, fából és papírból készült szerszámnyél és eljárás ennek előállítására. GROTE LAJOS GYÁRIGAZGATÓ LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 november hó 27-ike. Az eddig használt fából készült szerszámnyeleknek tudvalevőleg az a nagy hátrányuk, hogy azok a szerszám beverésénél szakadnak, megrepednek vagy elforgácsolódnak és hogy a fa összeszáradásánál a fémből készült szorító karikák meglazulnak és leesnek. További hátrány az, hogy áfából készült nyeleket furattal kell ellátni vagy előzetesen ki kell égetni, hogy a szerszám ékjét beverhessük és megerősíthessük. Ez a furat igen gyakran ferde volt és ezért a szerszám maga is ferdén állott a nyélben, minek következtében a nyél hasznavehetetlenné és értéktelenné vált. A fából készült szerszámnyelek alkalmazása tehát drága és időtrabló, eltekintve attól, hogy a munkás is kárt szenved, ha a nyelek megrepednek és elforgácsolódnak. Hogy ezeket a hátrányokat elkerüljék, arra a gondolatra jöttek, hogy a szerszámnyeleket papírból vagy más anyagból állítsák elő. A gyakorlatban azonban ezeknél a nyeleknél is sok hátrány mutatkozott. A papírból készült szerszámnyelek előállítására szolgáló ismeretes eljárás röviden a következő: Végtelen papirt egy hengeres magon vagy vastag (E) vasdróton föltekercselünk, míg azok a csatolt rajzok (A és B) ábráján látható alakot nem veszi föl. A papirrétegeket föltekercselés közben egymásra ragasztjuk és a föltekercselés befejezte után a hengeres papírtekercseket megszárítjuk, azután pedig a C ábrán látható alakra esztergályozzuk. Az (E) magon való föltekercselés következtében a nyélben egy hengeres lyuk keletkezik, mely a kúpalakú szerszámék beverését lehetővé teszi ugyan, de melynek az a nagy hátránya, hogy a kúpos szerszámék a hengeres lyuk mellső végét ugyancsak kúpalakban kitágítja, de végén a lyukban megtámasztva nincs, hanem, mint az a (D) ábrán látható, abban szabadon áll. Ennek következtében a szerszám a nyélben már rövid ideig tartó használat után is meglazul és a munkás a szerszámot gyakran kénytelen a nyélbe beverni. Minél gyakrabban történik ez, annál inkább kitágul a lyuk mellső vége, anélkül, hogy a szerszámék fölerősítése biztosabbá válnék vagy hogy a munka megkönnyebülne. Igen szük lyukkal bíró nyelek a gyakorlatban egyáltalában nem állíthatók elő. Az ily módon előállított papirfogantyúk-