17939. lajstromszámú szabadalom • Formákban sajtol üreges födőtégla és eljárás ennek előállítására

Megjelent 1900. évi május hó 3-áu. MAGY. g|j KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 17939. szám. VIIr/b. OSZTÁLY. Formában sajtolt üreges födó'tégla és eljárás ennek előállítására. GILARDONI FILS A. BBAULT ET CIE CZÉG CHOISY LE ROIBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 november hó 13-ika. A kereskedelemben számos üreges födőtégla kapható, melyek egymástól egy vagy más részlet tekintetében különböznek, de annyiban mind megegyeznek egymással,hogy szalagsajtókban állíttattak elő. A gyakorlatban azonban kitűnt, hogy a szalagsajtóval előállított téglák — bárhogyan megmunkáljuk is azokat utólag - - réteges vagy leveles szerkezetet mutatnak annak megfelelően, a mint a nyomás változott, azonkívül épen a nyomáskülönbségek miatt szilárdságuk is különböző. Ebből következik, hogy a szalagsajtóban előállított tégla ellenálló képessége a mechanikai és fizikai behatásokkal szemben jóval kisebb, mint a formában egy-egy agyaglepényből sajtolt tégláké. Az utóbbi eljárásnál ugyanis a nyomás minden irányban egyenletesen terjed, a fölösleges agyag pedig a formából a nyomás alatt eltávolodik, úgy, hogy a tégla minősége folytonosan állandó marad. Az oly téglát, mely épen rendeltetése miatt az időjárás viszontagságainak állandóan ki vaii téve, csakis a formában való sajtolás által állíthatjuk elő abban a minőségben, melyben a fagy hatásának teljesen ellenállhat. De a szalagsajtón előállított íödőtégla ezen föntebb jelzett és a minőség által okozott hátrányoktól eltekintve, már alakja miatt sem felelhet meg, mert az ily sajtolás által a tömített záródáshoz szükséges összes eresztékeket és eresztékágyakat elő nem állíthatjuk, minthogy az ily téglákon csak oldalt, tehát a szalag hosszirányában létesíthetünk eresztékeket és eresztékágyakat, melyek az egy és ugyanazon vízszintes sorban fekvő téglák között idéznek elő tömített záródást, de nem létesíthetünk oly kiemelkedéseket és mélyedéseket, melyek az egyes vízszintes sorok között lévő hézagokat tömítenék. Más szóval az ekként előállított téglák csakis oldalt fogódzanak egymásba, míg az egyes vízszintes sorok laposan egymásra fekszenek, a nélkül, hogyr a csapadékvíznek a padlásürbe való bejutását biztosan meggátolnák. A jelzett nagy hátrányt eddig oly módon akarták megszüntetni, hogy az egyes sorok között tömítő zsinórokat helyeztek el, melyek azonban még akkor is, mikor rövid idő multával el nem rothadtak, csak fölösleges bonyolítást képeztek, a nélkül, hogy a tömítést megbízhatóbbá tették volna. Ezek a bevezető észrevételek csak arra szolgálnak, hogy a találmányunk czélját tökéletesen megvilágíthassuk, tehát a talál-