17842. lajstromszámú szabadalom • Fémlemezekből alkotott lendítő gyűrű

I Megjelent 1Í)00. évi április hó 23-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 17842. szám. Ve/l. OSZTÁLY. Fémlemezekből alkotott lendítő gyűrű. SIEMENS & HALSKE CZÉG BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 szeptember hó 14-ike. A lendítő gyűrűk előállítása, különösen ha nagy sebességekről és tömegekről van szó, az igen erősen növekedő czentrifugális erő miatt nagy nehézségekbe ütközik. Öntött vas az anyag aránylag csekéty szilárdsága miatt csak igen szűk határok között alkalmazható, míg öntött aczél azért nem alkalmazható, mivel nagy aczélöntvények előállítása különben is sok nehézséggel jár. Ezen nehézségeket elkerüljük, ha a lendítő gyűrűket aczél vagy vaslemezből állítjuk elő, melyek tetemesen nagyobb szilárdsággal bírnak, mint a legjobb öntött vasból készült lendítő gyűrűk és melyeket minden nehézség nélkül lehet előállítani. A fémlemezeket több rétegben egymás mellett és körben akként rendezzük el, hogy a külonbü.íő rétegekhez tartozó fémlemezeknek érintkezési helyei egymáshoz képest el vannak tolva; ezen fémlemezek csavarok segélyével erősen egymásra vannak szorítva, úgy hogy azok egy folytonos lánczot képeznek. A mellékelt rajzban a jelen találmány tárgyát képező lendítő gyűrűnek egy foganatosítási alakja vau bemutatva. Az 1. ábra a gyűrű fölső részének harántmetszete. A 2. ábra oldalnézete. Az (a) fémlemezeken harántirányban a (b) csavarok hatolnak keresztül, melyeknek segélyével a fémlemezek egymáshoz és a külső (d) és (e) gyűrűhöz vannak erősítve. A külső (d e) gyűrűk a (c) csavarok segélyével vannak a (g) karokra erősítve. A tangencziális erők átvitele a (h) ékek segélyével történik. A lendítő gyűrűt a bemutatott foganatosítási alakon kívül, melynél minden második réteg csatlakozási helyei fekszenek egymás fölött, még akként is foganatosíthatjuk, hogy minden harmadik, negyedik rétegnek érintkezési helyei födik egymást; azonkívül a gyűrűt akként is foganatosíthatjuk, hogy a fémlemezeket összeeső érintkezési helyekkel bíró csoportokba egyesítjük, melyeknek érintkezési helyei, a mellettük fekvő vagy a további csoportoknak érintkezési helyeihez képest el vannak tolva; lényeges itt csak az, hogy az egyes lemez vagy lemezcsoport rétegek egymással lánczszerűen legyenek egyesítve. Lehet továbbá a fémlemez-lánczot akként is elrendezni, hogy az nem képez folytonos kört, hanem több részre van föloszlatva, mely részeket ékekkel vagy más ismert összekötő elemekkel egyesítjük.