17820. lajstromszámú szabadalom • Újítások horgokon és kapcsokon

- 2 — sik végétől bizonyos meghatározott távolságban van. A megmaradt szabad vég az orinány felé nyúlik és egészen a szárig lehajlítva a (d) nyúlványt képezi, mely az ormánnyal majdnem érintkezik és azután egy lefelé menő lejtőt képez. Az 1., 3., 5. és 7. ábrán a nyúlvány vége merőleges a szárhoz, míg ellenben az ormány végéhez hegyes szög alatt áll. Az összes föltüntetett kiviteli alakoknál az 1. ábrától bezárólag a 8. ábráig a nyúlvány vége elegendően meg van hosszabítva hogy visszahajlítva a szárnak bizonyos meghatározott részével majdnem érintkezésbe jöjjön. Mint az a 2.. 3. és 4. ábrán föl van tün tetve a nyúlvány visszahajlított (e) része a szárnak síkjában fekszik, a 4. ábrán olyan hosszú, hogy a nyúlvány fölhajlított részéhez ér, a 2. és 3. ábrán pedig újból fölfelé van hajlítva és így érintkezik a nyúlvány fölhajlított részével. Az 5. és 6. ábrán a nyúlvány visszahajlított vége netn marad a szár síkjában, hanem ferdén fölfelé haladva ugyancsak a nyúlvány fölhajlított részével érintkezik. A 2., 3. és 4. ábra összes alakjaival a visszahajlított drótnak vége jól van megvédve, mert a szárnak két része között fekszik. Látni való, hogy az 1.—4. ábráig föltiintetett alakoknál a (g) kapocsszemnek lehetetlen a nyúlvány és ormány által képezett (i) térből kijönni, kivéve azon nyílást, melyet az ormány vége és a nyúlvány legmagasabb része képez. Az 5. és 6. ábrán föltüntetett alakoknál megvan ugyan bizonyos lehetősége annak, hogy a kapocs a (j) hajlás alá csússzék, de akkor azáltal, hogy a kapoccsal az (f) ferde részre egy gyönge nyomást gyakorolunk, az az (i) térbe könnyen visszahozható. A 7. és 8. ábrán a nyúlvány vége nincs visszahajlítva, hanem az ormány vége felé van görbítve és pedig oly hosszúságban, hogy a kapocs ezen drótvégek közé nem csúszhatik. Hogy ezen drótvéget elfödjük, azon czélból, hogy a szövetbe bele ne akadjon, azért ez az ormány (m) hurokjába nyúlhatik. Az ezen horoghoz alkalmazott kapocs tetszés szerinti szerkezetű lehet, az 1. ábrán azonban egy kapocs van föltüntetve, mely több helyen erősíthető meg, ez egy drótdarabból készül és főrészei az (n) hurok és (o nl) szemek. A hurok keresztirányban meg van hoszszabbítva és a drótnak végei, melyek a szemeket képezik először a zárt huroktól távolodnak, azután meghajlítva újból közelednek és az (o ol) szemeket alkotják, egyszersmind azonban a (p pl) behajlások is előállnak, melyek szintén a varrások fölvételére szolgálnak. A 9. ábrán egy kiviteli alak van föltüntetve, mely egy kettős horogból, azaz két nyúlványból áll, a többiben azonban, kivéve hogy szélesebb az 1. ábrán ábrázolt horoggal megegyezik. A nyúlványok végei a 2.—8. ábráig föltiintetett valamelyik módon födhetők el. Ezen 9. ábrán föltüntetett alak akkor nyerhet különösen alkalmazást, ha azon czólból, hogy a kapocs a horoghoz képest el ne forduljon, kívánatos, hogy a horog a kapoccsal két pontban érintkezzék, és ennek megfelelően két kapocs helyett egy elegendő széles kapcsot alkalmazhatunk. Hogy a kapcsot a horogba bele kapcsoljuk, a kapocsnak fémdrótja egyszerűen az ormány vége és a nyúlvány hajlása közé szoríttatik, honnan már könnyen az (i) térbe csúszhatik. A kapocs kikapcsolásánál, jóllehet ezen művelet az előbbinek megfordításával eszközölhető, könnyebb és gyorsabb kikapcsolás czéljából, a kapocs úgy lesz forgatva, hogy a (hl) kirúgó résznek nekifeszül. Jelen találmány részei nemcsak úgy vannak alakítva, hogy a bekapcsolás könnyen eszközölhető legyen, a nélkül hogy a kapcsot egészen a horog vége mögé kellene tolni, de úgy is, hogy a könnyű kikapcsolást lehetővé teszik és véletlen kikapcsolás ellen biztos zárást létesítenek.