17774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénsav által meg nem támadható és el nem roncsolható mészhomok kövek előállítására

bevont kövek sem a levegőben, sem a vízben nem mállanak el. Igen természetesen ugyanily módon ama mész-homokköveket is lehet kezelni, melyek kötőanyagát kaleziumkarbonát képezi, mikor a íluorhydrogén hatása alatt szénsav és vízben nem oldódó, szilárd fluorkalczium fog keletkezni. A fluorhydrogénnek a mész-homokkőre gyakorolt közvetlen hatása bármely alkalmas hőmérsékletnél létesül, a savat azonkívül nagyon hígított oldatban is lehet alkalmazni. Legczélszerűebben oly módon járhatunk el, hogy a lekötő tartályból kivett, még nedves és meleg követ alkalmas tartályokban a íluorhydrogén közvetlen hatásának tesszük ki. A savnak a kőbe való gyors és biztos behatolását a kőben levő meleg nedvesség csak elősegíti, azonkívül módunkban áll, — miután a kőben lévő nedvesség gyorsan húzódik a fölület fölé, — hogy a megfelelő mélységig behatolt nedvességet a bevont mélységének szabályozására használjuk föl. Az ily módon bevont kövek gyártási költségeinek kisebbítésére a szükséges fluorhydrogént legczélszerűebben magunk állíthatjuk elő oly módon, hogy fölyópátot kénsavval vagy más hasonló hatású savval (sósavval, salétromsavval) elbontunk. Ebben az esetben a sav előállítása és fölhasználása akként kapcsolható egymással, hogy a folypátnak kénsavval vagy más hasonló hatású savval történő elbontásánál keletkező fluorhydrogént közvetlenül vezetjük abba a tartályba, melyben a kövek el vannak helyezve. Ha ezek a kövek, mint azt föntebb jeleztük, nedves-meleg állapotban vannak, a keletkezett fluorhydrogén-gáz a kövekben lévő nedvességgel vizes oldatot képez, mely a kövekre a föntebb jelzett módon hat. Szénsav által meg nem támadható és el nem bontható mész-homokkövek állíthatók elő akként is, hogy a mészhabarcsból alakított köveket mielőtt a szilárd kötőanyag képződött volna, fluorsav hatása alatt kötjük le, úgy hogy a fiuorhydrogén a mészhydráttal víz leválasztása közben fluorkalcziummá alakul át, mely azután az egész kő kötőanyagát képezi. Ez az eljárás azonban nem czélszerű, mert nehézségekbe ütközik az, hogy a fiuorhydrogén gyorsan hatoljon be a kövek belsejébe és mert ez az előállítási mód is igen drága. Tehát általában akként fogunk eljárni, hogy a követ kalcziumhydroszilikát képezésével köttetjük le és azután csak a külső réteget alakítjuk át. A szóban lévő eljárás főelőnyei a következők : 1. Oly köveket állíthatunk elő, melyeknél a) a keletkezett bekérgező réteg a szénsav hatása alatt sem a levegőn, sem a vízben el nem málik, tehát a vízben abszolút tartós és így alapfalak, kútfalak, vízben álló falak stb. előállítására kiválóan alkalmas ; b) a nyomási és húzási szilárdság a bekérgeződés következtében tetemesen növekedett ; c) a falazásnál a hézagban lévő habarcsréteg, mely a mész-homokköveknél amúgy is vékony, még vékonyabb lehet és a kőhöz rendkívül gyorsan tapad, minthogy a habarcsban lévő mészhydrát a kalcziumszilikát elbontása által föltárt és szabaddá vált kovasavval azonnal kovasavas mésszé alakul át, minek következtében a hézagban lévő mészhabarcs rendkívül gyorsan köt le és az egyes kövek egyel len kővé nőnek össze; d) módunkban van egyrészt azért, mert a hézag rendkívül vékony és habarcs rendkívül gyorsan köt, hideg időben is falaztatni. Az utolsó három kedvező tulajdonság a bekérgezett köveket magas építmények falai és bélésfalak előállítására is alkalmassá teszi, különösen azért, mert a falaknak a magas építményeknél megkövetelt lyukacsossága ennél az eljárásnál nem kisebbedik. 2. Az egész eljárás, különösen, ha azt a 2. igény szerint visszük ki, rendkívül olcsó. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás szénsav által meg nem támadható és el nem roncsolható mész-homokkövek előállítására, az által jellemezve, hogy a szilárd kötőanyag képződése kö-