17763. lajstromszámú szabadalom • Újítás járművekkel együtt mozgó sineken

- 2 -ponton át gondolt függélyes vonal a (p o q) állásból a (pl ol ql) állásba kerül és a kerék -j— szöggel forog el, a mikor is (e f) a megtett út. Az (a b) oldal e közben relatív helyzetét a kerékhez meg nem változtatván, a (pl ql) függélyes elé került. A (bl) csúcs akkor nem esik többé a függélyesbe, hanem ez elé jut, mivel azon — szög, mellyel a kerék elforgott, valamivel nagyobb, mint azon 2 arc. tang. ^ szög, mellyel az (a, b, c, d, e, f, g, h) sokszögnek (a b) oldala a kereket átfogja. Balra történő további mozgásnál a szükséges szabad mozgási köz következtében a csuklós sokszög oldalai és a kerék kerülete közötti távolság a (p q) függélyestől balra a maximumig növekedni fog, míg a függélyes jobb oldalán az oldalak szorosan a kerék kerületéhez fekszenek, úgy hogy ez által nagy csúszó ellenállások idéztetnek elő. Eddigelé hallgatagon föltételeztük, hogy a csuklócsapok geometriai tengelye a sokszög oldalainak a kerék kerületével való érintkezési síkjaiba esnek és hogy a csapok megfelelő csapágyaikban szabad köz nélkül vannak beágyazva. Másként áll a dolog, mihelyt a csapok az említett érintkezési síktól vagyis a gördülési síktól (m) távolságra vannak (2. ábra) és ha a csapokat befogadó csapágyak a sokszög oldalai irányában (n) szabad közzel birnak. Ezen esetben két-két szomszédos oldal vagy egymáshoz közeledni fog, mint a (b) és (c) oldalak (3. ábra) vagy pedig eltávolodik egymástól, mint az (a) és (b) oldalak. A tapasztalat azt mutatta, hogy a két alsó sínszegment tényleg mindig összeszorul, míg a többi lazán függ össze egymással. A 2. ábrából világos, hogy ha a keréknek a (q) állásból a (ql) állásba való tovagördülésénél a (b) csukló a (pl ql) függélyesbe kerüljön, a következő föltételeknek kell megfelelnünk. (m)-nek azon értékei, melyek az 1. egyenletet kielégítik, lehetnek (^o) vagyis a csaptengelyek a kerék középpontjához vagy közelebb (m > o) feküdhetnek vagy pedig attól távolabb lehetnek (m <; o), mint a gördülési sík vagy végre azok ezen gördülési síkban is feküdhetnek (m = o). Ha (m >• o), akkor a körülményekhez képest (n > o), a mi annyit jelent, hogy elejétől fogva nem tudhatjuk, vájjon az övsín csapjai az ezeket befogadó csapágyakban szabad mozgási térrel birjanak-e vagy sem. Ha m<o, akkor n>o, a mi annyit jelent, hogy szabad mozgási térnek kell lennie. Hogy már most két szomszédos szegment közötti csuklós összeköttetést egy egyetlen átjáró csap és ennek következtében egy egyetlen orsó által létesíthessük, a mint az a 10. ábrában látható, kell, hogy m •< o legyen. Ha m o, akkor a csuklós összeköttetéseket két-két konaxiális (25, 26, 27, 28) csap (11. ábra) által kell képezni, hogy a keréknek helyet csinálhassunk. Ha minden egyes összeköttetés egy egyetlen csap által van alkotva és ha a szegmentek mindkét végükön csapágyakkal vannak ellátva, akkor a szabad mozgási közt a tagoknak csak egyik végén (2., 3. és 10. ábra) rendezzük el, miáltal két szomszédos szegmentnek a laza helyzetből az összeszorult helyzetbe való átmenete meg van könnyítve. Minél nagyobb számban rendezzük el a sínszegmenteket, annál könnyebben mozoghat a kerék, de annál kisebb lesz a teher fölvételére rendelkezésünkre álló fölfekvési fölület. Ha az említett szegmenteket a 2. és 3. ábrákban föltüntetett alakkal látjuk el, akkor, ha a kerék az egyik szegment végére ért, a következő szegmentnek már egész hoszszában a földön kell feküdnie, ha azt akarjuk, hogy a kerék a szegment közötti hézagon való áthaladásánál abnormális ellen-I állásra ne találjon. Ha ellenben a szegmentek igen rövidek, akkor a kerék az egyik szegmentről a pályához képest 2 a szög alatt hajló következő szegmentre érve (4. ábra) rázkódtatást szenved. Hogy ezen hátrányt