17749. lajstromszámú szabadalom • Bélyegző élő állatok, valamint hús tetoválására

nek alsó végében az (1) festékszelenczének hüvelyszerű (5) nyúlványa tengelyirányban elmozgatható. Ezen (5) hüvelynek fölső végére (19) tekercsrúgó állandóan nyomást gyakorol, mely tekercsrúgónak másik vége a fogantyúnak (8) fölső lapjához fekszik. (5) hüvelyen és (19) tekercsrúgón (9) orsó van áttolva, melynek fölső végjére a (18) zárócsavaranya van rácsavarolva. A (9) orsó szintén üregesen van kiképezve és furata egy vagy több (12) nyíláson keresztül állandóan összeköttetésben van az (1) festékszelenczének belső terével. A (9) orsónak alsó végére helytállóan (10) dugattyú van erősítve, melynek külső oldalához (11) zárószögecskék szintén mozdíthatlanul csatlakoznak. (10) dugattyúnak kerülete nem érintkezik teljesen az (1) festékszelenczének falával, úgyhogy a festékanyag, mely az űrös (9) orsón keresztül töltetik be és (12) nyílásokon keresztül jut az (1) festékszelenczébe, ezen dugattyúnak fölső oldalához áramolhat. A' (9) orsónak alsó vége közelében, azonban a (10) dugattyú fölött két (16 17) csavaranya vagy tárcsa van elrendezve, melyek a (14) membránt szilárdan maguk kö?;é szorítják. Ezen membránnak kerületét megfelelő gyűrű az (1) szelenczének belső falához szorítja, úgy hogy az helyéről el nem mozdulhat. (1) szelenczének, mint az az 1. ábrából is látható, két részből kell összetéve lennie, azon czélból, hogy a föntebb említett alkatrészek abba belehelyezhetők legyenek. Az (1) szelenczének (2) fenéklapjához csatlakoznak az űrös (3) tűk, melyek a bélyegző használata alkalmával a megjelölendő húsba, vagy az élő állat bőrébe benyomulnak. Midőn a bélyegzőhasználaton kívüli álllásban van, mint azt az 1. ábra mutatja, a zárószögecskék szabad végükön kihegyezettek, azonban esetleg tompák is lehetnek. Midőn a bélyegzőt a megjelölendő állatra vagy húsdarabra ráütik, kezdetben az (1) szelencze mindaddig hátrafelé mozog, míg csak annak mozgását a (19) tekercsrúgó hatása, vagy pedig a (7) fogantyúnak alsó (6) lapja meg nem akadályozza. Az (1) szelenczének ezen visszafelé mozgása alatt azonban (10) dugattyú helyén marad, mivel a (9) űrös csapnak fölső végét a (7) fogantyúnak (18) zárócsavaranyája rögzítve tartja. A (11) zárószögecskék tehát ily módon behatolnak a (3) tetováló tűkbe, ezeket elzárják, miközben egyidejűleg a festékanyagot maguk előtt kinyomják s ily módon a festékszelenczének (2) fenéklapja és a (10) dugattyú közt lévő festék a húsba vagy az állat bőrébe fecskendeztetik. Mivel e közben a (11) szögecskék a (3) tűkbe egészen vagy csaknem egészen behatolnak, könnyen belátható, hogy ezen bélyegzőszerkezet mellett a (3) tetováló tűknek eltömődése a (11) szögecskék által teljesen megakadályozta tik. A 3—5. ábrákban bemutatott kiviteli alak a föntebb leírttól csak abban különbözik, hogy a (7) fogantyúval több, pl. számjegyeket nyomó bélyegző van összekötve. A (7) fogantyú szilárd összeköttetésben áll a (23) kereszttartóval, mely utóbbihoz (30) kar közvetítésével a (22) keret csatlakozik. A (30) karnak alsó vége szilárd összeköttetésben áll (22) kerettel, míg ellenben fölső vége (24)-nél forgatható lag van a (23) kereszttartóhoz erősítve. A (22) keretnek szemben lévő oldalához a (25) rúgó és (29) támasz van foglalva. A (29) támasznak szabad fölső vége (23) tartó alá támaszkodik, míg a (23) rúgónak fölső vége a (23) tartóra illeszkedik. A példa gyanánt fölvett három bélyegző min-; denikének űrös (9) csapja csakis a (23) tartóig nyúlik föl, hol ezen csapok (18) csavaranyák által vannak megerősítve. Ezen kiviteli alaknál az (1) festékszelenczék merőleges (26) vezetékbordákkal bírnak, melyek a (22) keretnek (28) hornyaiban csúsznak akkor, midőn a festékszelenczék a bélyegző használata alkalmával le-és fölfelé mozganak. SZABADALMI IGÉNY. Bélyegző élő állatok, valamint hús tetoválására, melynél külön szögecskék vannak az űrös tetováló tűk tisztogatása végett alkalmazva, jellemezve az által,