17745. lajstromszámú szabadalom • Kihúzó asztal

— 3 (o) rúgó van elrendezve, melyek, ha az asztal egészen össze van tolva, a megfelelő (j) sínek alsó élében kiképezett (p) hasítékba (2. ábra) nyúlnak és fölfelé görbített részükkel a (p) hasítéknak (q) végfölületéhez fekszenek. Mindegyik (j) sín keskeny fölső oldalán, még pedig annak külső végén, továbbá egy egy az (o) rugóhoz hasonló szerkezetű (r) rúgó van elrendezve, melynek fölfelé hajlított része az asztal összetolt állásánál a legalsó (e) betéttábla alsó oldalán kiképezett (s) vájat végében elrendezett két (t) bütyök közé nyúl és ez által a (j) és (1) sín között oly kapcsolást létesít, melyet csak az (r) rúgó feszerejének leküzdése árán bonthatunk föl. Ha már most az asztalt meg akarjuk hosszabbítani, az (u) fogantyút (1. ábra) kifelé húzzuk. Ezen húzó erő az (1) sínek az (u) fogantyút hordó harántléezhez lévén erősítve, az (1) síneket kihúzza, a mikor is az ez utóbbiakra erősített betéttáblával kapcsolódó és a (j) sínekre erősített (r) rúgók közvetítésével ezen utóbbi (j) sínek az (i) hornyokból kihúzatnak, még pedig mindaddig, míg az (o) rúgók kigörbítése a (p) hornyoknak túlsó végébe nem ütközik. Eközben a betéttáblák is az (a) asztaltábla alól teljesen kihúzódtak és az (i) hornyok rézsútos elrendezése következtében magasabb állásba jöttek, úgy hogy a fölső (c) tábla az (a) asztaltáblával egy síkba esik és az asztal egyik oldala egy betéttábla szélességével meg van hosszabbítva, a mikor is az összes részek a 2. ábrában föltűntetett állásban vannak. Ha már most az asztalt még tovább akarjuk meghosszabbítani, akkor az (u) fogantyúnál a húzást folytatjuk, minek következtében a (p) hasitékoknak végfölületei az (o) rúgókat lefelé nyomják és a (j) sínek tovább húzódnak ki az (i) hornyokból mindaddig, míg a végükön elrendezett (v) ütköző peczkek (4. ábra) az (i) hornyoknak szélső határfelületeibe nem ütköznek, a mikor is már most az (r) rúgók a (t) bütyökből kikapcsolódnak és az (1) sinek a (j) sinek vezetékeiből is kihúzódnak, mire az asztal teljesen ki van húzva; a betéttáblák a rézsútos (i) I vezetékek következtében oly magasra van' nak megemelve, hogy az alsó (e) betéttáblának fölső fölülete az (a) asztal táblával egy síkba esik. Erre aztán a (d és c) táblákat sarkvasaik körül megemeljük és az (a) asztaltábla és (k) betéttábla közti hézagban a kihúzott sinekre fektetjük, a mint az a 4. ábrában pontvonalkázottan van föltűntetve. Mielőtt azonban a betéttáblákat lefektetnők. az asztalnak (w) támasztó lábait bocsátjuk le, melyek az (x) csap és az ezen lábakat összekötő harántléczben egymásra merőleges irányban és eltoltan elrendezett, az asztalkeretnek két megfelelő lyukával korrespondáló furat segélyével a megemelt és lebocsátott állásban rögzíthetők. Hogy a (w) támasztó lábak (x) csapjához kényelmesebben hozzáférhessünk, a betéttáblákat a 4. ábrában föltűntetett módon meglehet emelni és egy rúddal megtámasztani. Minthogy az (a) asztaltábla a betéttáblák kihúzásánál kissé megemelődik és aztán ismét visszaesik eredeti fekvésébe, a ruganyosan ágyazott (y) karok vannak elrendezve, melyek az asztaltábla alsó föliiletéhez fekszenek és megakadályozzák, hogy az rögtönösen visszaessék és esetleg kárt szenvedjen. Az asztal összetolásánál a kihúzó sínek fordított sorrendben mozognak vissza ; előbb ugyanis az (1) sínek tolódnak be vezetékeikbe és mihelyt az (e) betéttábla az (r) rugókkal kapcsolódik, ezek a (j) sineket menesztik vissza vezetékeikbe, miközben a betéttáblák ismét az (a) asztaltábla alá kerülnek. Az asztal másik oldalán a szerkezetek elrendezése és működése teljesen azonos a most leírttal. A mint az előzőkből kitűnik, a jelen találmány tárgyát képező asztal igen egyszerű szerkezettel bír, működése teljesen megbízható és meghosszabbítási mértéke semmiképen sincs korlátozva, a mennyiben a kihúzó sínek és a betéttáblák számát tetszőlegesen fokozhatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kihúzó asztal, jellemezve az asztaltábla • alatt elrendezett vezető léczeknek füg-