17743. lajstromszámú szabadalom • Újítások acetylénfejlesztőkön

be elegendő mennyiségben, ennek következménye a lángok kialvása vagy legalább a nyomás csökkentése lesz, a mi a jó világítás követelményeivel nem egyeztethető össze. 2. Azon módszer, midőn a generátorok folytatólagos összekapcsolása a kimerült és vízzel teljesen megtelt generátorból való túlömlésen alapszik, szintén hátrányokkal jár. Bármilyenek ugyanis az alkalmazott különböző elrendezések, egy bizonyos, elég érezhető időtartamnak kell lefolynia az első generátor kimerülése és a másodiknak üzembe helyezése között; ez alatt a készülék nem fejleszt gázt annak daczára, hogy a fogyasztási szükséglet a folytonos fejlesztést követeli. Mindkét esetben nincs egyensúly a termelés és szükséglet között. E hátrányok kikerülésére alkalmaztak óriási gáztartalékot, nagy gáztartókban elhelyezve, de ezzel a bajt csak enyhítették, azonban teljesen meg nem szűntették. Ezzel szemben jelen elrendezés, mely ezen bejelentés tárgyát képezi, teljesen győzedelmeskedik ezen hátrányok fölött, a menynyiben lehetségessé teszi, hogy a víz egyidejűleg ömölhessen mindkét generátorba, mihelyt a szükséglet kívánja és ha a két generátor közül egyik teljesen kimerült vagy nem elegendő egymagában a szükséges gáz termelésére, akkor a beömlő vízsugár keresztmetszete a szükséghez képest növekedhetik és pedig ha kell, gyakorlatilag véve korlátlan arányban. Ezen elrendezés a mellékelt rajzban vázlatosan van föltüntetve és pedig az 1. ábra a készülék oldalnézete a generátorok elhagyásával, a 2. ábra a készülék elölnézete két generátorral, a 3. ábra az (r) elosztónak nagyobb léptékben készült elölnézete, a 4. ábra pedig ugyanennek keresztmetszete. A vázolt készülék egy specziális (r) elosztóval bír, mely (t) szívócsőre van alkalmazva és (f) csap segélyével a (g) gőztartánnyal köthető össze, melyben változó nyomás uralkodik. A rajzban példa kedvéért oly gáztartányt választottunk, mely a vízszín változásán alapszik, de az eredmény ugyanaz volna harangtartány esetében is, melynek megfelelően alkalmazott terhelése kellő időben változtatja a belső nyomást. A (t) szívócső egy nagy keresztmetszetű (e) tartányhoz van kapcsolva, mely mint az 1. ábra mutatja, magasan van elhelyezve és kívülről vízzel tápláltatik. Az (r) elosztó három csapból áll (d, a, al), melyek egymással közlekednek. A (d) csap szabályozza a víz bejutását az elosztóba, (a~al) csapok pedig a generátorokba való beömlést teszik lehetővé, vagy pedig elzárják azokat az adagolás tartamára. A (d) csapnak van egy főfúrása, melynek keresztmetszete legalább is egyenlő a szívócső keresztmetszetével, ezenkívül egy sokkal kisebb keresztmetszetű (o) fúrása, mely előbbire merőleges. A csap forgantyúja az (o) fúrás irányában van fölszerelve. Az ágy, melyben a csap forog (v vl) oldalnyílásokkal bír, melyek az (o) fúrás meghosszabbításának irányában vannak fúrva, midőn a fogantyú vízszintes állásban van. Ezen csapágy kürtő alakjára nyúlik fölfelé, teteje nyitott és (x xl) oldalnyílásokkal bír, melyek keresztmetszete a (d) csap (o) fúrásának keresztmetszetével egyenlő. Az (o. x, xl) nyílások keresztmetszeteinek összege legfölebb akkora, mint a szívócső keresztmetszete. A csapnak 180°-al való elfordulását egy ütköző határolja, mely megengedi, hogy a fogantyút bal vagy jobb oldalon vízszintes irányba vagy pedig függélyesbe helyezzük, mely utóbbi esetben a szívócsőből való kiömlést egészen elzárjuk. Ezek után a következőkben számot adhatunk a szívócső és az elosztó együttes működéséről : Föltételezzük, hogy az 1. ábrában lerajzolt állapotban a gáztartány és a szívócső között egyensúlyi állapot van és a nyomás folytán a gáztartányban előállított vízoszlop magasságkülönbsége az (e) tartány vízszíne és a (d) csap (o) nyílása közötti magasság különbséggel egyenlő. Az (o) fúrás a (v) nyílással közlekedik. Ha most (u) csapon át gázt vezetünk el a tartányból, akkor a nyomás csökken és a víz (t) szívócsőben emelkedvén, az elosztóba és innen az (o) fúráson és (v) nyíláson át