17683. lajstromszámú szabadalom • Féksarú vasúti kocsik számára

— 2 — a formába beillesztve, a sarúfémet köréje öntjük, úgy hogy a betét nincsen egyszerűen beágyazva, hanem helyzetében állandóan úgy van biztosítva, hogy öntött és j kovácsolt fémből álló, gyakorlatilag integrális strukturát képez. Ezen betétekben az azokat alkotó fémnek úgy kell elosztva lennie, hogy ha a betét bármely irányban elvágatik, az ne nyújtson folytonos fölületet; másrészt kívánatos, hogy a betét oly jellegű legyen, hogy eredeti alakját és a sarútestben elfoglalt kellő helyzetét az öntési művelet közben megtartsa. Ezen czélból a betétet úgynevezett nyújtott fémből állítjuk elő, melynek egy lemeze a 6. ábrán van föltüntetve. Ezen lemezt úgy állítjuk elő, hogy egy nyújtható vagy kovácsolható fémből álló lemezt hosszirányban egymásután következő sorokban hasítékokkal látunk el, mely hasítékok az egyik sorban a szomszédos sor hasítékaihoz képest el vannak tolva. Ha a lemez kellően föl van hasogatva, a hasítékok között mégha- | gyott | fémcsíkokat oldalirányban nyújtjuk, úgy hogy ezáltal a hosszúkás fémlemez eredeti szélessége jelentékenyen kiterjesztetik. Eredményül egy rostaszerű lemezt kapunk, mely hasonlít a sodronyszövethez, de egy egyetlen darabból van képezve. Ezen lemez nem tartozik a jelen találmány körébe, sőt az ismeretes kereskedelmi czikk, mely igen jól megfelel a jelen találmány czéljainak, habár ezen nyújtott fém helyett más kovácsolható fém is alkalmazható finoman elosztott állapotban. A betétnek képzése czéljából tetszőleges számú ily nyújtott fémlemezt egy oszlopba vakunk össze, a mint ez a 3. ábrában föl. van tüntetve, de úgy, hogy az egymás fölött fekvő hasítékok vagy nyílások nagyjában derékszög alatt álljanak egymáshoz. Ez világosan látható a 2. ábrának bal oldalán, a hol a nyújtott fémnek fölső rétege úgy van föltüntetve, hogy nyílásai körülbelül a sarú hosszirányában, a közvetlen alatta fekvő lemezben lévő nyílások vagy hasítékok pedig a sarú hosszához harántirányban futnak. Belátható azonban, hogy gyakorlatilag ugyanazon eredményt érnők el, ha a lemezeket úgy fektetnők, hogy a hasítékok nagyjában párhuzamosak lennének egymással, vagyis hogy az összes hasítékok ugyanazon irányban futnának. Ha egy ily lemezoszlopot az öntőformába illesztünk, akkor, midőn a fémet ráöntjük, az minden irányban a betét rétegeiben és azok között lévő hézagokon kénytelen keresztülfolyni és ezáltal egy rendkívül tömör, szilárd és tartós strukturát képez, melyben az összes részek egymást kiegészítik és a mely egyszersmind kiváló kopási fölületet létesít a sarúnak egész használati idején át. A betétnek nyújtható fémanyaga mindenkor csak csekély fölületeken van exponálva, a mennyiben a sarú kopási fölületén finom elosztásban van jelen; míg a betét mennyiség vagy a kopási fölülethez viszonyított arány tekintetében gyakorlatilag állandónak marad meg a sarúfölületén, a betét különböző részeinek specziális szög alatti elrendezése folytán a nyújtható fémnek mindegyik részecskéje területe, valamint helyzete tekintetében folyton változik. Más szavakkal, a nyújtható fém a sarú egész testében különböző síkokban vagy egymással szöget képező finom elosztású részekben van ágyazva, úgy hogy a nyújtható fém mennyiségének a kopási felületen való állandósága, ezen fémnek az említett fölületen elfoglalt területi és helyzeti változása pedig a sarúnak egész használati ideje alatt el van érve. A találmány szerint foganatosított féksarúk nagyobb fékező hatással, valamint szilárdsággal bírnak és jóval hosszabb ideig használhatók, mely használatuk közben mindenkor lényegében egyenlő hatásos kopási fölülettel vannak ellátva. A • féksarú öntésénél a betétnek külső lemeze részben vagy csekély mérvben szabadon hagyható, a mint az a 2. ábrában föl • van tüntetve, úgy hogy már kezdettől fogva összetett kopási fölülettel bír, ámde gyakorlatilag kívánatosabbnak és megfelelőbbnek látszik az egész betét fölött a sarú öntésénél egy vékony öntött fémréteget képezni, mely vajmi gyorsan elkopik és szabaddá teszi az összetett kopási