17659. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kőzeteknek kifűrészelésére

zített, az (53) horonyban elrendezett ék megakadályozza a (44) hüvely forgását. A gyors fölvontatás az előbbihez hasonlóan szakaszosan végeztetik, megtartván a (49) i fogaskereket a (44) hüvelyen kivéve, ha a kötél feszülése elegendő ezen fölvontatás eszközlésére, a mikor is elég a (44) hüvelyt megoldani. Ha nagy erőt kell alkalmazni a (38) korongnak a kőzetből való kihúzására, a (28) végtelen csavar tengelyére forgattyút alkalmazunk és azt a (27) zárókerék kikapcsolása után a megfelelő irányban forgatjuk. A minta 18., 19. és 20. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakból kitűnik, a zárókerékkel való mozgatást ellensúllyal való működtetéssel helyettesíthetjük. Ezen esetben a (43) fogazással ellátott (44) hüvely erősen hozzászoríttatik a (37) csőre; az (54) fogaskerék kapcsolódik ezen fogazással és tengelyén az (55) zárókereket, valamint az (56) forgattyút hordja; ezen tengelyen a nagy (57) emeltyű is van szabadon forgathatóan elrendezve. Ezen emeltyű a kettős (58) kilincset hordja, mely jobbra és balra működik és rúgó segélyével tartatik meg hatástalan állásban. Ha a (38) korongot le akarjuk stilyeszteni, akkor az (58) kilincs alsó ágát bekapcsoljuk az (55) zárókerékbe és az (59) súlyt működtetjük, mely az emeltyű különböző pontjaiban rögzíthető és ennélfogva különböző nyomást és íg}' különböző sebességeket fog előidézni. Ha az (57) emeltyű alsó végállásába érkezett, fölemeljük azt, miközben az (56) forgattyú segélyével megakadályozzuk, hogy a (37) cső fölszálljon. Ha a (44) hüvely végighaladt a pályáján, az (52) szorító lemez segélyével visszatartjuk a (37) csövet; a kettős (58) kilincset hatás talan állásába helyezzük és miután megoldottuk volt a (44) hüvelyt, ezt az (54) fogaskerék és az (56) forgattyú segélyével fölemeljük, azután pedig ismét rögzítjük, hogy az siilyesztő működését az (59) súly hatása alatt folytassa, Ha a (38) korong befejezte működését, azt az (56) forgattyú és az (54) fogaskerék segélyével gyorsan fölhúzzuk, a mikor is az (57) emeltyűt működésen kívüli és kettős kilincsét hatástalan állásban tartjuk. A mint a 21. és 22. ábrákból láthatjuk, a (3) fűrészelő kötél a helyett, hogy a (38) korongokról függélyesen vezettetnék a (38) korongokkal egy függélyes síkban elrendezel t (60) vezető korongok közvetítésével a (61) korongokra vezethető, melyek mindegyike egy-egy (60) koronggal együtt egy-egy (62) oszlopra van szerelve. Ezen elrendezésnél a (38) korong nemcsak egy pontban fogja működtetni a kötelet a kőzetre; azon mértékben továbbá, a melyben a kötél le fog szállni a szakadozott vonallal jelölt állásba, az a kőzetben ki fogja vágni azon utat, melyet a bemélyedő korongnak követnie kell. Ez utóbbi tehát kisebb méretű lehet, mint az előbbi foganatosítási példában és ennek daczára jobb vezetéket fog képezni a kötél számára, mely nem lesz kitéve annak, hogy lecsússzék a korongról oly befolyások alatt, melyek könnyen föllépnek, ha a korong aránylag nagy fölületben érintkezik a kőzettel. Ha közepes méretű korongokat kivánunk használni, a kőzetbe több egymás mellett lévő (63) lyukat létesítünk, pl. oly módon, a mint azt a 23. ábra mutatja. A korong, a kötéllel együtt való leszállása közben könnyen átvágja az egyes lyukak közt megmaradt vékony kőzetréteget és így voltaképen oly üregben halad, mely legalább is oly hosszú, mint saját átmérője és oly széles. mint egy egyes lyuk átmérője. Ugyanezen czélt érnők el természetesen akkor is, ha specziális fúró szerszámmal mindjárt oly hosszúkás lyukat fúrnánk, mely egy bizonyos méretű korongnak megfelel. Három vagy több egymás mellett lévő lyuk elrendezése nevezetesen azon előnyt nyújtja, hogy a kötelet állandóan és gyorsan lehet homokkal és vízzel ellátni. Világos, hogy ha ezen utóbbi elrendezéssel a 21. és 22. ábrában föltüntetettet kombinálnók, sokkal nagyobberedményeket érnénk el. Ezen esetben nemcsak azon előnyöket használhatnék föl, melyeket közepes vagy kis méretű korong vagy bő kerületi horony-