17641. lajstromszámú szabadalom • Tükörképek előállítására szolgáló készülék

- 2 — ból való keret fölső oldalához erősített (D) óramű előtt fekszik, mely az egymással szilárdan összekapcsolt (o p) mutatóemeltyűt az óramutató irányában forgatja. (o) emeltyű kissé hosszabb (p) emeltyűnél. Az óramű járása, illetőleg (o p) emeltyűkarok forgása alkalmával, (p) emeltyűkar (m n) szögemeltyűnek vele egy síkban fekvő (nl) nyúlványához ütközik, ennek következtében (1 11) zsinórok meghúzatnak, (h hl) rúgók (e el) csőállványokból visszahúzatnak, a csövek belső világa szabaddá válik s ennek folytán a (c) kép tengelyének (g gl) végei, illetőleg maga (c) kép (e és el) csőállványoknak (f2 f3) hasítékaiban lefelé csúszik. Az óramű emeltyűjének (o) karja végéhez (q r) zsinórok vannak erősítve, melyeknek mindenike (C) csigán fut végig s innen (q) zsinór (E) csiga felé, míg (r) vonózsinór (F) görgő fölött (H) csiga felé vezettetik s az említett csigákon túl (q) zsinór (s) fülnél. (r) zsinór (sl) fülnél az (e el) csőállványoknak alsó részébe ágyazott (t ti) rudakhoz vannak erősítve. Ha most már az óraműnek (o) emeltyűje állásából tovább forog, (q és r) zsinórok s velük együtt (t tl) rudak is meghúzatnak a csőállványoknak (u ul) hasítékaiból kinyúló (s sl) füleknél hozzájuk kapcsolt (q r) zsiuórok által és a (P) alakú (e el) csőállványoknak fölső végéhez emeltetnek. Mivel azonban valamelyik kép, pl. itt (cl) kép (c3) tengelyének végei a (P) alakú (e el) csőállványoknak hasítékában a legmélyebb pontot foglalja el, ezen tengelyvégek mindig fölötte feküsznek (t tl) rudak fölső vége fölött. Következésképen, (t tl) rudak, fölfelé húzásuk alkalmával az illető képet magukkal együtt fölemelik. Midőn a kép, illetőleg annak tengelye a csőállványok hasítékának (v vl) kanyarúlatához érve, legmagasabb helyzetét foglalja el, (w wl) tekercsrúgók kissé oldalirányban nyomatnak, miközben megfeszíttetnek, a tengely végeit (t tl) rudaknak fölső vége eltolja, az előbbiek a hasítéknak (z zl) részeibe jutnak s a kép tengelyének (g2 g3) végei a csőállványokba oldalról beugró (h hl) rugókra fekszenek. A (c) kép kikapcsolására szolgáló először említett eljárásnak az utóbb leírt s a (c2) képnek az (a) tükörlap elé való állítására szolgáló műveletnek váltakozva kell történnie, még pedig oly módon, hogy ne legyen előbb újabb kép fölfüggesztve, míg csak a másik el nincs távolítva. Ezt azáltal érjük el. hogy az órának két (o p) emeltyűje nem pontosan 180°-kal áll egymáshoz képest, minek következtében a kép eltávolítása egy kevés idővel előbb következik be, mint az újabb kép fölftiggesztése. Midőn az újonnan fölfüggesztendő kép tengelyének végei (e el) csőállványoknak (v vl) kanyarodásain átcsúsztak, (o) emel tyűnek további forgása folytán (q és r) zsinórok ismét meglazúlnak, minek következtében (t tl) rudak a csőállványokban lefelé sülyednek és a legközelebbi, pl. (c5) kép tengelyének végei feküsznek rá a (t tl) rudak fölső végére. Még csak az szükséges, hogy valahányszor egy új kép fölfüggesztetik, a kép mögött lévő lámpák, a jelen esetben (d dl) elektromos izzólámpák világítsanak, míg a kiváltási folyamat tartama alatt eloltassanak. Ezt a következő módon érjük el : Az órának (p) emeltyűjén egy meghajlított lapos (G) fémlemez foglal helyet, mely (p) emeltyűnek forgása alkalmával az óra tokja előtt fekvő (L R) fémszalagokhoz súrlódik. Ezen fémszalagokhoz, melyek az órával semminemű összefüggésben nem állanak, azon (M és N) vezetékek vannak kapcsolva, melyek (d dl) lámpákhoz vezetnek. Midőn (G) lemez (L R) fémszalagon egyidejűleg vonul tova, (L R) szalagok között áramkapcsolás jön létre és (d dl) lámpák világítanak. Midőn azonban (G) lemez (L R) fémszalagokat elhagyja, a lámpák megszűnnek világítani s ezután az emeltyűnek még egy darab utat kell megtennie, míg (n) emeltyűkarnak (nl) nyúlványához ütközik, a fölfüggesztett kép kikapcsolása végett,