17617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék jég előállítására folyékony szénsavval

latéval alkalmas szerkezetet mutat az I. és 2. ábra. Ez áll: először is (a bjjkettős falu bádogedényből, melynek belső része az (a) és (b) közé zárt levegőréteg vagy más rosz melegvezető által a külső melegtől izolálva van. Az (e) hozzávezető cső, mely (c)-nél az ismert módon a (d) szénsavpalaczk szelepével van összekötve, köz- | vetleniil a részben sóoldattal töltött belső j edény belső feneke fölé nyílik. Miután a sóoldatban fekvő csövek stb. befagyásától nem kell félni, ajánlatos, különösen a nagyobb készülékeknél, a folyékony szénsavat egy gyűrűalakú (f) cső segélyével kivezetni, melynek fölfelé irányított nyílásai által a szénsav megfelelő módon szétosztatik. A belső edény fölső részéből indul ki az elhasznált gázalakű szénsav elvezetésére szolgáló, a rajzban (g)-vel jelölt cső, mely egy kéménybe, légaknába vagy a falon vagy ablakon át a szabadba torkol. Ha szabadban vagy zárt helyiségben, de közel a nyitott ablakhoz dolgozunk, ügy ily csőre alig vagy csak kis csőtoldatokra lesz szükségünk, melyek a kiáramló gáznak bizonyos irányt (a nyitott ablak felé) adnak. Miután a sóoldat a keresztüláramló szénsav által erős hullámzásba hözatik, ajánlatos a folyadék elragádását alkalmas módon lehetőleg megakadályozni. Ezen czélból (g) elvezetésre egy fölfelé irányuló nyílásokkal bíró (h) gyűrűt alkalmazhatunk. Hogy a gyűrűbe esetleg bejutott oldat visszafolyhassék, á gyűrű alsó lapján (i) nyílást alkalmazhatunk (1. ábra), melyet egy alatta elhelyezett tetőalakú (k) lap által a vízbelépés ellen megvédhetünk. Az (a b) tartályba a fagyasztásra szolgáló (1) edényt helyezzük, mely a nyers jég illetve az étjég előállítására szolgáló vizet fölveszi és (m) szegélyével az (a, b) edény (n) szegélyén támaszkodik. A fölhajtás meggátlására (1) edényt csavarok segélyével megerősíthetjük; az (m) és ín) között föltüntetett tömítés czélja inkább a sóoldat kilépése, mint a gázalakú szénsav ellen irányul. A rajz 3—5. ábrájában föltüntetett eszköznél (1) betétedény hiányzik, a mennyiben maga az (a b) edény közvetlenül veszi föl a megfagyasztandó folyadékot. A (c) szénsav tápláló cső a fenék felé ferdén torkol, a mennyiben a tapasztalat azt bizonyította, hogy ezen elrendezésnél a csőtorkolat nem fagy be. A folyadékállás (N W és A W) (3. ábra) között ingadozik, (N W) alá azonban ne sülyedjen, nehogy sok szénsav használatlanul eltávozzék. A szénsav a fenék felé áramlik, azután pedig a folyadékrétegen keresztül fölemelkedik; az irányváltozás illetve a fölhajtás a fenéken bizonyos elosztást idéz elő. Az (o) födő (g) toldatával az ismeretes (p) könyökzár által tartatik össze (5. ábra). Az elvezető cső nyílása elé legalább két, egymást födő (q és r) sapka van beépítve, melyek részben a szegélyen (q) részben a középen (r) át vannak lyukasztva. A (q) sapka közepén lévő kis nyíláson az összegyűlt víz visszafolyik. Ezen sapkák czjélja, hogy a folyadék fölragadását lehetőleg meggátolják. SZAHADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás jégnek előállítására folyékony szénsav segélyével, jellemezve az által, hogy a folyékony szénsav visszanyerésének mellőzésével, azt közvetlenül a lehűtendő sóoldatba, mely saját részéről a fagyasztandó illetve lehűtendő folyadék hűtőanyagául szolgál, bevezettetik, hogy a meleglekötés mellett a sóoldatban expandáljon és gázalakban eltávozzék. 2. Az 1. alatt védett eljárás egy módosítása, melynél 'a sóoldat hiányában a folyékony szénsav közvetlenül a fagyasztandó, illetve lehűtendő folyadékba (esetleg ételekbe) vezettetik szénsavas nyers illetve étjég nyerése czéljából. 3. Az 1. igényben védett eljárás szerint készült jég előállítására szolgáló eszköz, jellemezve a sóoldat fölvételére szolgáló (a b) edény által, melynek alsó részén a folyékony szénsav bevezetésére, szolgáló (e) cső esetleg (f) cső közvetítésével torkol és mely fönn az elhasz-