17590. lajstromszámú szabadalom • Elektrolytikai eljárás

Megjelent 1900. évi április lió 4-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATA L SZABADALMI LEIRAS 17590. sjsmja. VIÜ. OSZTÁLY. Elektrolytikai eljárás. SINDING-LARSEN ALF ELEKTROTECHNIKUS FREDRIKSVAERNBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 október hó 14-ike. A jelen találmány tárgyát oly eljárás képezi, melynek segélyével komplikáltabb természetű kémiai vegyületeket állíthatunk elő. Az elektrolyzis segélyével eddigelé csak egyszerűbb természetű vegyületeket voltak képesek valamely elektrolyt elbontása által előállítani; így pl. savanyított víznek szénanóda alkalmazásával való elbontásánál tudvalevőleg szénsavat kapunk, és ha a hőmérsékletet és áramot alkalmasan választjuk. akkor az anódánál szénoxyd. a kathódánál ellenben hydrogén válik ki. Ezzel szemben a jelen találmány tárgyát képező eljárás oly anyagkombinácziók előállítását teszi lehetővé, melynek az elektrolyzisnél szekundér vagy primér keletkező termékeknek nem egyenértékű mennyiségeiből, a fönt említett példában tehát pl. 3 rész szénoxydból és 4 rész hydrogénből tevődnek össze, a hol is az eljárás olyan, hogy a munkaföltételeknek egyszerű szabályozásával minden oly kivánt anyagkombinácziót állíthatunk elő, mely az adott föltételeknél egyáltalán keletkezhetik. Ezen eljárás abban áll. hogy az elektrolyzis foganatosítására sajátszerű váltakozó áramot alkalmazunk, melynél az egyik irányban ható áramok nagyobb munkát fejtenek ki, mint az ellenkező irányúak, pl. akként, hogy az egyik irányú áramok nagyobb sűrűséggel bírnak, mint az ellenkező irányúak, vagy akként, hogy az egyik irányú áramimpulzusok hoszszabb tartamúak, mint az ellenkező irányúak. Ez által az elektródákon fölváltva, az egyik jonból több és a másik jonból kevesebb keletkezik, és ha az összes munkaföltételeket czélszerűen választjuk, akkor ily módon a kívánt anyagkombinácziót kap-A munkaföltételek, melyek a műveletre befolyással vannak, főképen a következők : 1. Az ellenkező irányú áramimpulzusok munkateljesítményének nagysága közötti kölcsönös viszony. 2. Az elektróda hőmérséklele. 3. Az elektrolyt hőmérséklete. 4. Az áram sűrűsége, melynél a két jon kiesapatik. 5. Az egyes áramperiódusok tartama. 6. Az egyes áramperiódusok közti időköz. 7. A nyomás, mely alatt az elektrolyzist foganatosítjuk. 8. A sebesség,- mellyel az elektrolyt mozog. 9. A megvilágítás módja. 10. Az elektróda likacsossága, struktúrája és többi halmazállapotbeli viszonyai. 11. Az elektrolytnek vezetőképessége és összetétele.