17541. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lemezalakú növényi enyv előállítására
Megjelent 1900. évi április hó 2-án. MA(i Y. í SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LETRAS 17541. szám. XIIA- OSZTÁLY. Eljárás lemez-alakú növényi enyv előállítására. BUDAPESTI BUZAKEMÉNYITŐ- ÉS CSIRIZGYÁR PLÁN ÉS FRIED CZÉG BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 január hó 18-ika. Ezen találmány tárgya oly eljárás, melynek segítségével a kereskedésben előforduló búzacsirizlemezekhez külsőleg egészen hasonló és azokkal egyenértékű ragasztóképességgel bíró növényi enyvet lehet előállítani, mely bizonyos ezélokra, pl. czipészek számára a csirizt teljesen pótolja, de annál sokkal olcsóbb. Megemlítendőnek tartjuk, hogy ilyen növényi enyv lemezalakban tudtunkkal mindeddig sehol sem került forgalomba és ezen czikk ennélfogva, teljesen új ipari terméknek tekintendő. A lemezalakú növényi enyvelőállítására előnyösen dextrint, bármilyen gabonalisztet és vizet használunk, mely anyagok keverési aranya a czélnak megfelelően tág határok között változhat. Minthogy ezen találmány nem annyira az enyv összetételén, mint inkább annak kezelési módján és lemezalakba való hozatalára szolgáló eljáráson alapszik, természetes, hogy egyéb ismert ragasztó anyagok hozzátétele a találmány lényegén mit sem változtat, így pl. kitűnő czipészeny vet ad a következő keverék: körülbelül 50. . kg. dextrin, « B7x/2 « rozsliszt, körülbelül 121/2 kg. búzaliszt, « 55 « víz. Az enyvlemezek előállítása végett a fönti vagy más, a czélnak megfelelően módosított összetételű tésztaszerű keveréket keverőilletve gyúrógépben bensőleg összekeverjük és alaposan meggyúrjuk, azután a tömeget vékony rétegben bádoglemezekre kenjük és körülbelül 50° C.-nál megszárítjuk. A szárítás 15—18 óra alatt be van fejezve és a növényi enyv sárgás, fényes áttetsző lemezekben válik le a lemezről. Száradás közben a tömeg erjedésbe megy át, mi a ragasztó képességet nagy mér ¿ékben növeli. Az ily módon készült lemezek azonban, bár ragasztó erő tekintetében kifogástalan növényi enyvet adnak, külsejükre nézve kifogástalanok, a mennyiben a keverés alkalmával a keverékben maradt légbuborékok, továbbá a szárításnál fejlődő gázok a lemezben, valamint annak fölületén hólyagokat okoznak, melyek az árú tetszetőségét hátrányosan befolyásolják. Az ily hólyagos árú semmiféle ragasztószernél nem kedvelt és értéke kitűnő minőség mellett is mindig csekélyebb a tetszősebb árúénál. Ezen hátrányt teljesen elkerülhetjük, ha a jól összegyúrt dextrin, liszt és vízkeveré
