17500. lajstromszámú szabadalom • Vonós zenélőmű kicserélhető hangjegylapokkal vagy hangjegyhengerekkel

ban föltüntetett kiindulási helyzetbe vezettetnek vissza, vagyis a megpengetés a következő hangjegyfog által meg lesz szüntetve. A <i. ábra lyukgatott hangjegylemez alkalmazását tünteti tol. A (d-nél) forgathatóan ágyazott (G) emeltyűnek beeső orr gyanánt kiképezett (p) vége állandóan az (Fáj hangjegylemez alsó felületéhez szoríttatik (o) rúgó által, úgy hogy ha egy lyukhangjegy a (p) orr fölött elhalad, az orr a lyukba belehatol. és e mellett a (G) emeltyűnek oly j forgása létesül, hogy a (C) húr az emeltyű (f) csúcsa által lesz a vonószalag felé vezetve. A 7. és 8. ábrák oly kiviteli alakot tüntetnek föl. a melynél a húrok helyett csövek vagy pálezikák lesznek rezgésbe hozva az előzőhöz hasonló módon. Az (L) csövek vagy pálezikák (q-nál) forgathatóan ágyazott, fából vagy fémből készült (M) részekbe vannak erősítve. Mihelyt a hangjegylap vagy hangjegyhenger fogai által mozgatott (G) emeltyűnek (f) csúcsa az (M) részt lefelé nyomja, az (M) résszel kapcsolt cső vagy pálcza az (L) vonószalag felé közeledik és azzal érintkezve hangzásba jő. Ha az emeltyű (f) csúcsának (M-re) gyakorolt nyomása megszűnik, valamennyi rész egy az (M) részre ható (r) rúgó által ismét eredeti helyzetébe téríttetik vissza. A 8. ábra a 7. ábrabeli szerkezetnek oly módosítását tünteti föl, a melynél a (q-nál) forgathatóan ágyazott (M) rész már nem egy fölötte lévő nyomó emeltyű által, hanem közvetlenül a (c) hangjegyfogak által lesz befolyásolva, a mely czélból az (M) rész a (G) emeltyűknek megfelelő (g) orral van ellátva. Csöveknél vagy pálczáknál a rezgések a vonószalaggal való érintkezés megszakításával azonnal megszűnnek, úgy hogy ezért hangtompító berendezés itt nem is szükséges. A !). és 10. ábrák egy javított emeltyű szerkezetet tüntetnek föl nézetben és alaprajzban. A (d-nél) forgathatóan ágyazott (Gl) emeltyű (s) hasítékkal, (sl) szorító csavarral és (s2) húzó csavarral vau azon czélból ellátva, hogy a hasítéknak (s2) csavar általi szűkítése révén egyrészt a (g) orr legmagasabb pontja és a (c) hangjegyfog támadási pontja, másrészt pedig az előbbi pont és a húrt az (E) vonószalag felé vezető (f) emeltyű csúcs közötti távolságot tetszés szerint növelhessük vagy csökkenthessük. Hogy elérhessük azt, miszerint az (K) vonószalag a (D) asztal és a (H) sín felé vezetett (C) húr nyomásának egy bizonyos fokig engedhessen, i 11. hogy rugalmas megpendítést érjünk el, a (D) asztalon vagy (t) haránt pallókat alkalmazunk (lásd 11. és 12. ábrát) vagy pedig az asztalt hosszirányú (s) vájattal látjuk el, a melyben megfelelő távolságokban szilárd vagy forgatható (N) peczkek vagy hengerek helyeztetnek el (lásd 13. és 14. ábrát). Hogy az (E) szalag által rezgésbe hozott húrrészt a nyugalomban lévőtől határozottabban elválasszuk, a inegpendítési hely és az (f) emeltyű csúcs támadási pontja között (lásd í). ábrát) egy az egész húrmező fölött végigvonuló osztó palló van alkalmazva (lásd 15. és Ili. ábrákat). Ezen palló egy (u) p.'czkekkel ellátott (0) sínből áll, a melynek peczekjei oly módon nyúlnak a húrok közé, hogy minden egyes húr oldalvást lesz egy peczek által megtámasztva (lásd 16. árbát). Ha tehát a húr az (f) emeltyű csúcs által az (E) vonószalag felé vezettetik, a húr az (u) peczekhez erősen hozzásimulva mellette halad lefelé, a mi által a megpendített húrrész mindig határozottan van elválasztva és ennek következtében tiszta hangot nyerünk (lásd 10. ábrát). Az előzőkben leírt palló fölé azon czélból. hogy valamennyi peczek mindig ugyanazon helyzetben maradjon, egy (01) födősínt helyezhetünk, a melyen lévő lyukakba az (u) peczkek behatolnak (lásd 17. és 18. ábrákat). A ll

J. és 20. ábrák a pallónak oly kiviteli alakját mutatják, a melynél a palló egy j darabból áll, a melybe négyszögletes lyukak | vannak vágva. Mindegyik ily lyukon egy I húr halad át és a rezgő húrrésznek a nyu' galotnban lévőtől való elválasztása az egyes