17407. lajstromszámú szabadalom • Eljárás autotipiai nyomtatólemezek előállítására

Megjeleni I9ÖO. évi márczius hó 18-án. MAGY. g|| Kia SZABADALMI jB|

| HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 17407. szára. IX/e. OSZTÁLY Eljárás autotipiai nyomtatólemezek előállításái-a. GIESECKE JÁNOS NYOMDAVEZETŐ LIPCSÉBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 augusztus hó 8-ika. Autotipiai félalap nyomtató-lemezeknek (Halbtoii-Druckplatten) fotomechanikai úton való előállításánál tudvalevőleg vonalas, pontos vagy szemcsés rasztert használnak, melyet a fényképészeti kamarán belül közvetlenül a fényérzékeny lemez előtt iktatunk be, a végből, hogy ez által a félalap-kép (Halbtonbild) vonalakra vagy pontokra oszoljék. Ezen eljárásnál nyert raszter-negativ, mely ezután a nyomtatólemez előállítására szolgál, csupán csak a használt raszternek másolata, azaz ha pl. czm.-ként 50 vonalas rasztert alkalmazunk, úgy a vele előállított negativen is hasonló területen a vonalaknak ugyanazon számát fogjuk megtalálni. Ezért az eddigi eljárásnál változó pont- vagy vonalközű autotipiai nyomtatólemezeket csak úgy kaphattunk, ha bővebb vagy szűkebb hálózatú rasztert használtunk, s ezenkívül a használt raszternek mindenkor az előállítandó nyomtatólemezzel legalább is egyenlő nagyságúnak kellett lennie. E hiányok különösen akkor válnak érezhetőkké, midőn az eredetit tetszőlegesen nagyított léptékben kell reprodukálni, mivel a hálózati tágasság, ha mindig a legjobb sikert akarjuk elérni, a nagyításra választott léptéktől függ, úgy hogy sok és nagy különféle hálózat-tágasságú raszternek beszerzésére van szükség, a mi tudvalevőleg igen nagy költséget okoz. -leien találmány az említett hiányokat I megszünteti az által, hogy lehetővé teszi azt. hogy egy s ugyanazon raszter segítségével tetszőleges nagyságú és tetszőleges hálótágasságú autotipiai nyomtatólemezeket állíthassunk elő, a mennyiben a raszternek másolata helyett annak a fényérzékeny lemezre vetített képét nyerjük a választott léptéknek megfelelő nagyítással vagy kisebbítéssel, míg a különben még szükséges dimenzióváltozások a reprodukálandó tárgyra szorítkoznak és mindenkor gyorsan keresztülvihetők, a nélkül, hogy minden egyes esetben szükséges segédeszközöknek költséges készletét kellene beszerezni. Az új eljárás abban áll, hogy az egyszei -smindenkorra adott rasztert a kamarán kívül a fényforrás és az objektív közé iktatjuk, a rasztert pedig a kamarában lévő fényérzékeny lemezhez akként állítjuk be. illetőleg a vonalzót és lemezt egymáshoz képest úgy állítjuk be, hogy a kivánt hálótágasság a lemezen mint éles vetület megjelenik, az objektumot pedig a raszternek akár közvetett, akár közvetlen közelébe hozzuk és pedig legczélszerúbben ennek a kamarától elfordított oldalán. Az objektum azonban itt nem a reprodukálandó eredeti félalap-kép (fénykép, tusrajz, festmény vagy eféle), hanem valamely róla nyert negatív vagy dia-