17378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás autotypiai fényszűrő kép osztó előállítására

Megjelent 1900. évi niáicziiis hó lO-én. SZABADALMI ^^

^ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 1787B. szám. IX/e. OSZTÁLY. Eljárás autotypiai fényszűrő képosztó előállítására. SPITZER MANÓ MÜFESTÓ MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 augusztus hó 21-ike. Ismeretes, hogy a kereszteződő képosztó segélyével előállított autotypiák nagy hibákkal bírnak. Ilyennek tekintendő az, hogy a kép monoton, szürke és nem elég hatásos, hogy továbbá az osztó vonalak és pontok zavarólag tűnnek elő és ezzel összeköttetésben a kép nélkülözi úgy az üde fehér, mint az erősebb fekete tónusokat. Mivel az osztó vonalakat minden finomításuk daczára sem vagyunk képesek a képről eltüntetni, világos, hogy ennek oka egy eddigelé föl nem ismert és föl nem talált alaphibában rejlik. Ezen alaphiba, melynek mellőzését ezélozza a jelen találmány tárgya, abban áll, hogy a képosztónál erőteljesen és feketén húzott, tehát kemény szélű vonalai ill. az úgynevezett szemcsésítőnek kemény és merev pontjai a képnek helyes és teljes fölosztását nem teszik lehetővé. Könnyen kimutatható, hogy ezen elvi tévedés honnan ered és hogy az autotypia szakemberei miért ragaszkodnak az erőteljes szélezéshez. Az autotypiai eljárás még igen fiatal; egészben talán vagy 10—18 év óta ismeretes. Első czélja az volt, hogy a drága fametszetet pótolja. Mivel már most a reprodukáló művészet ősrégi tantétele azt mondja, hogy a féltónusú kép csak akkor tehető nyomtatásra képessé, ha azt pontokra vagy vonalakra osztjuk föl és mivel még tapasztalataik sem voltak, azon előítéletbe estek (mely különben még most is fönnáll), hogy positiv és igen határozott, tehát abszolút pontokat kell képezni, hogy a szükséges élességet és erőt nyerjük és ezáltal a fametszetet pótolhassuk. A föntemlített régi tantétel azonban a reprodukálás kézi eljárásaira vonatkozott, mint rézmetszésre, karczolásra, fametszésre. litográfiára és a gondolkodó emberre volt bízva az, hogy a pontokat és vonalakat, metyeket először még létesítenie kellett, úgy alakjukra, mint nagyságukra nézve és művészi fölfogása szerint akként állítsa elő, hogy azok összeségükben az eredetit a lehető legnagyobb hűséggel adják vissza. A mi azonban a kézi eljárásokra nézve minden tekintetben helyes, az az autotypia fotomechanikai eljárására nézve tévtanná vált, a mit az bizonyít, hogy az autotypiai képre pozitív és abszolút pontokat nyomtattak, melyek mint értelem nélküli mechanikai termékek ott is föllépnek, a hol azoknak lenniök nem kell és melyek ekként zavarólag hatnak. Továbbá még a következőket is figyelembe kell venni: a képosztónak a képnek