17369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázizzóharisnyák előállítására

is bizonyítva, miszerint a cériumoxyd az, mely a thoriumra oly módon hat, hogy a világítóképesség lényegesen fokoztatik. Az is be lett továbbá bizonyítva, hogy különféle más kombinácziókat és alkatrészeket, melyeknek a világítóképességet fokozó hasonló hatásuk van, ily czélból alkalmazni lehet. Ilyen esetekben általában a thoriumvagy a zirkoniumoxydot javasolják mint az izzóharisnya vázához legalkalmasabb anyagot, amennyiben a ritkább földfémek egy vagy több oxydjának kis mennyiségét adjuk hozzá, melyet a zirkoniummal vagy thoriummal mechanikailag elkeverünk. Habár a ritkább földfémek ily oxydja némely esetben hasznos lehet, ennek inkább elméleti, mint gyakorlati értéke van, minthogy ezen oxydok nagyon drágák. Ezen dolognak hosszú gyakorlati tanulmányozása azon eredményre vezetett, miszerint a cériumoxyd teljes hiányában az említett földek egyikének sincs meg legkevésbbé sem az a tulajdonsága, hogy egy főkép thoriumoxydból vagy más földek oxydjából álló izzótest fényét fokozza mindenütt, ahol csak a világítóképesség fokozva lett, az tényleg a cériumoxyd jelenlétének, még ha csak nyomokban volt is jelen, tudható be, minthogy ezen anyagnak rendkívül kis nyoma is pompás fényt idéz elő. A cer és ytteritcsoport földjei közül tehát a cériumoxyd az egyedüli, melynek ezen czélra gyakorlati értéke van. Azt is tapasztaltam továbbá, hogy azon oxydok, melyek a föntemlített tulajdonságokat mutatják, nagyjában két csoportba oszthatók, melyeket én egyrészt tartóknak. másrészt pedig fejlesztőknek nevezek el. Tartóknak nevezem a magas olvadási hőfokkal és állandó természettel bíró oxydokat, így az alumínium, beryllium, zirkonium,kalczium, magnézium és thorium oxydjait. Azért nevezem ezeket tartóknak, mivel ezek teszik ki az izzóharisnya legnagyobb részét és ily módon a főtestet vagy tartót képezik a fényfejlesztők számára, melyeket sokkal kisebb tömegben kell alkalmaznunk. Az indium és a gallium különleges helyzetet foglal el, amennyiben bizonyos határon belül ép úgy alkalmazható tartónak mint fejlesztőnek. Van még bizonyos számú elem, mely részben ezen tulajdonságokat mutatja és vannak ismét mások, melyek ezen tulajdonságokat csakis bizonyos határig mutat ják, esetleg rokon oxydok jelenlétében. Fény- és színfejlesztők (félfejlesztők) a cerium, mangán, indium, gallium, chróm stb. oxydjai. Ezektől függ tehát a gázízzó-égő fénye, színe és a világítóképesség tartama. A beryllium, alumínium, zirkonium, tho rium, magnézium, kalczium és más hasonló elemek oxydjai valamint ezen oxydok kii lönféle keverékei az izzóharisnyák előállítására nézve magukban nem nagy értékűek, azonban az úgynevezett félfejlesztők kis mennyiségének, így a ceriumnak, chróm nak hozzáadása egy valódi fejlesztőnek igen kis mennyiségével, mely a platincsoport egy alkalmas tagjából áll, pompás fényt idéz elő. melynek színe a pirostól csaknem a fehérig változtatható. A valódi fejlesztő, mely lehet platina, palladium, irídium vagy egy más a platinacsoportba tartozó alkalmas fém, valódi katalytikus hatásának kifejtése czéljából az izzóharisnyába helyeztetik és épen ebben áll a jelen találmány egyik főföladata. A katalitikus hatás azon tényből következik, hogy a platinacsoport fémjei az oxygénnel szemben nagyfokú mechanikai affinitást tanúsítanak ; a légkörből az oxygént magukhoz vonják és fölületükön nagy mennyiségben fogva tartják. Döbreiner tudvalevőleg már 1825-ben kimutatta, hogy a platina képes 100 térfogat oxygént fölületén összegyűjteni. Habár a platina nem képes az oxygénnal vegyileg egyesülni, azért azt nagy tömegben összegyűjti úgy, hogy ezen oxygén az égőből kiáramló gázokkal egyesül és a szénhydrogének tökéletesebb elégését idézi elő. Ezen hatás látszólag folytonos, de a valóságban egymástól elválasztott egyes kis időközökben folyik le. A nagyobb hőkifejtés, mely a fölgyülemlő oxygén jelenlétéből következik, a harisnyának intenzív fehér izzását idézi elő. Az izzóharisnya tüzetes előállítási módja