17318. lajstromszámú szabadalom • Telefonberendezés automatikus bekapcsolással

— 29 — (mely az (56) kilincsen elrendezett peczekkel kapcsolódik) az (56) kilincset és az (59) kapcsoló kilincset az (55) kapcsolókerékből kiemeli, az összekötő lefelé kezd mozogni. Az (56) kilincs a (60) kar és a (61) állítócsavar segélyével az (59) kapcsoló kilincset működteti. Az (54) csavarnak ellenkező irányú forgattatása és az összekötőnek visszaállítása az (U3) elektromágnes által ugyanúgy foganatosíttatik, mint a fölkeresőnél, mely (U3) elektromágnesnek fegyverzete az (59) kapcsoló kilinccsel és az elszigeltelt (63) fémrésszel van összekötve. Ez utóbbi a vezető összeköttetést a (65 66) és (67 68) rugók között egymásután megszakítja. Az elszigetelt (70) rúgó és a (69) kontaktuscsavar arra szolgálnak, hogy a (Q) elektromágnes és ennek nyugalmi kontaktusa között összeköttetést létesítsenek. A 2. ábrában bemutatott diagrammban ezen összeköttetés akként van föltüntetve, mintha az közvetlen lenne. A 18. ábra részben metszett tolülnézetben a kontaktusbütykök egyik csoportjának szerkezetét tünteti föl. A kezelő bütyöknek (71) nyele egy rúgó által folyton előre- 1 nyomatik. Az (YO) kezelő kontaktusbütyök, mely (71) nyelével szigetelten van összekötve, T alakú. A (T)-nek függélyes karjai szigetelő anyagból állanak és hátrafelé kissé meg vannak görbítve, úgy hogy azok legöm bölyített fölületet képeznek, míg a középső vezető rész, melyen a karok meg vannak erősítve, ezen meggörbített fölületből legtovább nyúl ki. A T alakú fejnek csak középső fémes része jut az egyes kezelő sodronyokkal | egymásután érintkezésbe. Az (Yl Y2) vonalkontaktusbütykök a keresőéhez hasonlítanak. (73) nyelekhez vannak erősítve és (74) fogakkal (19. ábra) vannak ellátva, melyek segélyével a (75) zárókilincsek által visszatartatnak. A két (79) zárókilincs, melyek egy csoport két (Yl Y2) vonalkontaktusbütykének felelnek meg, az (Rt) elektromágnes fegyverzetét képezi, mely elektromágnes ugyanezen csoportnak (YO) kezelő kontaktusbütykével van összekötve. Ezen (R1) elektromágnes azt idézi elő, hogy az (Yl Y2) vonalkontaktusbötykök hatásos állásukba jutnak. A (73) nyelek előremozgását elállítható (75) kilincsek határolják, úgy hogy a bütykök azon vonalsodronyokat, melyekkel érintkezésbe kell lépniök, elérik. Az (Yl Y2) kontaktusbütykök viszszaállítása czéljából mindegyik (73) nyél egy-egy (77) peczket hord és mindegyik kontaktusbütyök-csoport számára egy-egy oszczilláló (78) tengely van elrendezre, melynek két (79) karja görbített végével a (77) peczkeket megfogja. A (78) tengely a (79) karokra merőlegesen álló (80) kart hordja, melynek villaszerű végén a (81) vonórúd jár át. Ezen rúd egyik végével a (82) emeltyühöz. másik végével pedig az (Ul) elektromágnesnek fegyverzetéhez van erősítve és több (83) gyűrűt hord. Mihelyt a (73) nyelek (75) kilincseik alól fölszabadulnak és rugóik által előremozgattatnak, azoknak (77) peczkei a (79) és (80) karokat ellendítik, úgy hogy a (80) kar a megfelelő (83) gyűrűvel érintkezésbe jön. Ha már most az (Ul) mágnes gerjesztetik és fegyverzetét 1 vonzza, akkor a (83) gyűrű a villás (80) karra hat, a (78) tengelyt ellenkező irányban ellendíti és a (73) nyeleket a (79) karok segélyével visszahúzza, úgy hogy a nyeleknek (74) fogai a (75) kilincsekkel kapcsolásba jönnek. A (81) rúd az összekötő készülék kontaktusbütyök-csoportjainak összes nyelei számára közös; ennélfogva az (Ul) mágnes gerjesztésénél az épen működőállásban lévő kontakt usbütyök-csoport nyugalmi állásába vitetik. A (84 85) rugók arra szolgálnak, hogy azon kontakj tust létesítsék, mely a 2. ábrában úgy van föltüntetve, mintha az a fegyverzet és az (Ul) mágnesnek munkakontaktusa között állna fönn. Ezen kontaktus az (U2 U3) elektromágnesek áramkörét zárja, mely elektromágnesek által az összekötő a kontaktusbütyköknek visszaállítása után kezdeti állásába fölfelé mozgattatik. Ha az előfizetők száma oly nagy, hogy nagyobb számú válogató áramkört tesz szükségessé, mint a mennyit az előzőkben leírt, kilencz áramkörrel bíró főválogató működ-