17318. lajstromszámú szabadalom • Telefonberendezés automatikus bekapcsolással

- 17 rillető csoportnak" vonalkontaktusbütykeit hatásos állásba hozza. Az áramkör tehát a kezelő kontaktusbütykök egyikén keresztül zárva lehet, mihelyt ezen kontaktusbütyküknek egyike földkapcsolást kap. A 2. álírából látható, hogy egy szabad vonalnak (W) összekötő kezelő sodronya el van szigetelve és a mint az előzőkből következik, egy hívó vonalnak összekötő kezelő sodronya a maga bekapcsoló szerkezetének (A2) tekercsén át a földdel összeköttetésben áll. Végül látható, hogy egy telefonikus összeköttetésben álló vonalnak összekötő kezelő sodronya egy battériának egyik sarkával van összekötve, melynek másik sarka a földhöz van kapcsolva és hogy ennélfogva ezen összekötő kezelő sodrony megközelítőleg ezen battéria potentiáljával bír, úgy hogy ezen sodrony a (g3) battériával ellenkapcsolásban vau, mihelyt egy összekötő kezelő bütyök valamely elfoglalt vonalnak kezelő sodronyával érintkezésbejön. Ezen esetben tehát az említett áramkörben oly áram folyik, mely sokkal gyöngébb, semhogy az elektromágneseket működtethetné. Ebből következik, hogy oly áram, mely az elektromágnesek gerjesztésére elég erős, csak akkor kering, ha az összekötőnek egyik kezelő kontaktusbütyke egy hívó vonal összekötő kezelő sodronyát érinti; mivel továbbá valamely összekötő táblán adott pillanatban csak egy vonal «hívhat» (mivel ezen összekötő táblának összes vonalai ugyanazon csoporthoz tartoznak, melynek számára csak egy egyetlen válogató és egy egyetlen kezelő készülék van elrendezve), úgy az említett áramkörben csak akkor fog áram folyni, ha -a kezelő kontaktusbütyköknek egyike a hívó előfizető vonalának kezelő sodronyát érinti. Az lc. ábrában az (V) csoportnál a szerkezet állásának azon pillanatában van föltüntetve, melyben a hívó vonal (az L V) tábla legalsóinak egyike) a (c2) fölkeresőt a hívott vonalhoz (a (C VI) tábla legfelsőinek egyikéhez) vezette és az előfizető, miurán a vonal szabad voltáról meggyőződött, a záró jelzést megadta, mely az összekötőt mozgásba hozza. Az összekötő még nem 4 , ert az (L V) összekötő táblán levő vonalnak (W) kezelő sodronyához, de a (g3) battéria, mely az (R) és (KI) kommutátorok által az (YO) kezelő kontaktusbütyökkel össze van kötve, készenlétben van arra, hogy az összekötő mozgását megakassza, mihelyt az (YO) kezelő kontaktusbütyök a (W) kezelő sodronyt érinti, mely a hívó vonalnak bekapcsoló szerkezetéhez tartozó (A2) tekercs által a földdel van összekötve. Ezen pillanatban az (R) kommutátor, mely gerjesztetik, az összekötő mozgását ellenőrző (Q) mágnesnek gerjesztő áramát megszakítja, úgy hogy tehát az összekötő megakasztatik. Az (Rl) mágnes szintén gerjesztetik és lehetővé teszi, hogy a hozzátartozó csoportnak vonal-kontaktusbütykei hatásos állásukba jussanak, miáltal a hívó állomáshoz tartozó (L Ll) vonalvezetéknek az (Y1 Y2) vonal-kontaktusbütyköknek és az ezekkel összekötött sodronyoknak tartós összeköttetése idéztetik elő a (G) elosztó harmadik és ötödik (III G) illetve (V G) szektorának hatodik kontaktuspárjával. Végűi a polarizált (0) elektromágnes gerjesztetik, fegyverzete elhagyja nyugalmi kontaktusát, megszakítja a (g3) telep és a (P) kommutátornak első szektora közötti összeköttetést (2a. ábra) és ezen battériának áramát a (15, 16, 17, 18) leágazásokon és a (G) kereső elosztónak (Gl) tekercsén küldi át, mely elosztó egy résszel előbbre mozogva, a hatodik, vagyis a beszélési állásba jut. Miután a kefe az ötödik kontaktuspárt el-* hagyta, az áram (NO)-nak fegyverzetén és munkakontaktusán még tovább is keresztül megy, míg a (Gl) fegyverzet útját teljesen be nem fejezi és az (116 n7) rugókat egymástól el nem választja. Ezen utolsó mozgás a következő hatásokat idézi elő : Az első (I G) szektornál a (g3) battéria kikapcsoltatik; a harmadik és ötödik (111G) illetve (V G) szektornál az összekötőnek (Yl) és (X2) vonal-kontaktusbütykeitől jövő sodronyok (2. és 2a. ábrák) a (P) kommutátor (pl p2) rugóinak nyugalmi kontaktusainál végződő (19, 20, 21) és (23, 24)