17313. lajstromszámú szabadalom • Javítások billentyűs hangszereken játszott zenedaraboknak önműködő följegyzésére és reprodukálására szolgáló készülékeken

- 5 -léséhe jut. Ezen tekercselések másik vége egy közös vezetéksínnel (gyűjtő sínnel) van összekötve, mely az áramforrás másik sarkához van kapcsolva. A reprodukáló szerkezet a következőképen működik. Az (e3) peczkek egyikének a hangjegyszalag jegyei egyikébe való behatolásakor (e4) és (e5) között a kontaktus helyre áll, mi által egy megfelelő (r) eloktromágnes (rl) fegyverzetét vonzza, mely (r3) karja segélyével a megfelelő (r6) körszegmentet a forgó (r8) hengerre szorítja. A körszegment a súrlódás folytán a henger forgását követi és a 9. ábrán szakadozott vonallal bemutatott állásba jut, mi által az (r7) karral sodrony segélyével összekötött (o) emeltyű működtetik és a mozgást a megfelelő (i) orsóra átviszi, mely a billentyűt lenyomja. A (5. ábra oly elrendezést mutat be, mely lehetővé teszi, hogy a készülék egy hangszerre való helyeztetésekor vízszintes állású legyen. Az (al) végfalak hátsó támaszai, melyek u. n. zsámolyokon nyugszanak, függélyesen eltolhatók és az (ul) fogasrúddal ellátvák, mellyel az (u4) kar és az (u3) hajtó rúd segélyével forgatható (u2) könyökemeltyű fogai kapcsolódnak. Az (u4) karnak leszorítása által az (u2) emeltyű fogai az (ul) fogasrúdtól eltávolíttatnak, mi által az (u) toldatok egy a zsámolyok helyzetétől függő magasságba állítódhatnak be. Az (u4) emeltyű szabadon boesáttatásakor a támasz adott állásában az (u2) karnak fogai által megtartatik. Hogy a készüléket oly hangszeren is alkal- I mazhassuk, mely nagyobb billentyűrendszer- l rel bír, mint a mekkorára a készülék szerkesztve van, a következő szerkezetet használjuk (10. ábra). A hangszer zárléczén a (t) könyököket rendezzük el és azon a (tl) csavarok segélyével rögzítjük. A könyökök másik karjukkal a billentyűknek hátsó végéig nyúlnak és az állítható (t2) lemezek segélyével a készüléknek hátsó támaszát képezik. A nagyobb erőkifejtést igénylő hangszereknél, melyeknél a billentyűk megiitésekor nagy ellenállást kell legyőznünk, a (t3) meghosszabbító léczet alkalmazhatjuk (10. ábra), hogy igen nagy villámforrást elkerüljünk. A készüléket, mely támaszaival ezen léczeken nyugszik, annyira előrehúzzuk, hogy az (i) orsók a billentyűknek mellső végén nyugszanak. Följegyzéskor a készüléket hátratoljuk, úgy hogy az orsók a billentyűknek hátsó végén nyugszanak. A 8. ábra a följegyzett zenedarabnak közönséges hangjegyekben való leírására szolgáló berendezést mutat be. Ez egy (v) léniából áll, melyre akként van ráírva a hanglétra, hogy a két szomszédos hangjegy hüvelyei közti távolság a (v) lénia alatt fekvő (vl) hangjegyszalag jegyei közti távolsággal megjegyezik. Ez által némi gyakorlat után a följegyzett zenedarab könnyen leolvasható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Billentyűs hangszereken játszott zenedaraboknak önműködő följegyzésére és reprodukálására szolgáló készüléken a billentyűk által működtetett oly (h) följegyző emeltyűk elrendezése, melyek egyik végükön elállítható (h2) metsző szerszámokkal (13. ábra) másik végükön pedig (h5) fegyverzetekkel vannak ellátva, melyek oly (h6) elektromágnesek által működtetnek, melyek egy elektromos áramkörbe bekapcsoltatnak, mihelyt a billentyűkön nyugvó függélyes (i) orsók ós az ezek fölött elrendezett helytálló (k3) orsók között kontaktus jön létre. 2. Az 1. alatt említett kontaktusszerkezet • nek egy foganatosítási alakja az (i) és (k3) orsók között, a hol is az orsókon (i3) ebonithüvelyek vannak megerősítve, melyek a (k) rúgókkal reájuk szorított és (k3) orsóktól átjárt (k5) fémgombokkal vannak befödve, mely orsók az (i3) hüvelyekbe nyúló végeiken platinapeczkeket hordó (k4) lemezekkel vannak ellátva. 3. Az 1. alatt említett (i) és (k3) orsóknak oly foganatosítási alakja, melynél azok (i2) illetve (kl) gátak által összetartott vízszintes (il) illetőleg (k) léczekben vannak ágyazva, a hol is az egyik (k) lé-