17272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kohászati kemenczékben lerakódott ólomvegyületeket tartalmazó fémpornak kezelésére

Megjelent líKH). évi márczius hó 6-án. SZABADALMI ^f

^ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 17272. szám. XII/d. OSZTÁLY. Eljárás kohászati kemenczékben lerakódott, ólomvegyületeket tartalmazó fémpornak kezelésére. ELLERSHAUSEN FERENCZ MAGÁNZÓ LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 szeptember hó 2-ika. A jelen találmány tárg^-át eljárás képezi ólomtartalmú érezek olvasztásánál a kemenczékben lerakódott fémpor kezeléséi-e. Ismeretes, hogy a fémpornak előnyös és gazdaságos kezelése mindeddig igen nehéz volt, még akkor is, midőn az főképen ólomvegyületekből állott; ha azonban a fémpor az ólmon kívül még zinket is tartalmazott, a nehézségek jelentékenyen fokozódtak, sőt a fémes zink kiválasztása gyakorlatilag azáltal volt lehetetlenné téve, hogy a fém kiválasztásának költségei fölülmúlták a kiválasztott fém értékét. Már most kísérlet útján azt találtam, hogy ha a fémport kénessavat tartalmazó sóval és olvasztó anyagul használt nátriumkarbonáttal redukálom, a fémes ólmot gazdaságos módon kiválaszthatom, sőt még a zinket is, ha a fémpor ilyet tartalmaz, zinkszulfid alakjában kapom, melynek kereskedelmi becse ismeretes. Ha a fémpor szulíit alakjában kénessavat tartalmaz, mint pl. a nehezen olvadó szulftdérczeknek olvasztásánál nyert fémpor, a kénessav ólommal és zinkkel keverve van jelen, még pedig rendesen oly mennyiségben, mely a kivánt reakezió létesítésére elegendő; ha azonban ezen mennyiség nem volna elegendő, a kivánt többletet a következőkben leírandó módon adagolhatjuk. A jelen találmánynak a fémpor kezelésére való alkalmazásában, melyek szulfit alakjában tartalmaz elegendő mennyiségű kénessavat, a következő eljárással érünk el jó eredményeket: a fémpor bizonyos mennyiségéhez krbl. fél oly súlyú nátriumkarbonátot adunk föloldott állapotban és ezen keveréket, miután beszárítottuk gyűjtő mélyedéssel ellátott lángkemenczében megolvasztjuk. A reakezió eredménye gyanánt fémes ólmot kapunk; az oldható nátriumvegyületekből (szulfátokból és szulüdekből) és zinkszulfidből álló maradékot kilúgozzuk, hogy kioldjuk a nátrium vegyületeket a mikor is a zink a kereskedelemben értékesíthető szulfid alakban marad vissza; a iiátriumoldatot ezek után konezentráljuk és ismét fölhasználjuk nátriumkarbonát-oldat előállítására. Ha az oxydált érezek olvasztásánál nyert fémpor kezelésénél nem lenne elegendő kénessav jelen a kivánt reakezió létesítésére, a hiányt könnyen pótolhatjuk, ha nátriumkarbonát-oldatot keverünk a fémporhoz és ezen keveréket kénessavval kezeljük, melyet akár közönséges pörkölő kemenczéből, akár külön pyritégetőből kapunk: de lehet esetleg a, fémport kéuessavat tar-