17255. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényképészeti hártyák előállítására

gólnak, hogy az emulziót készen kaphassák. Ha az emulziót ezen kocsonyás állapotban állani hagyjuk, akkor bizonyos idő múlva kristályosodás áll be és az ezüstnek egy része az oldatban visszatartatik. Úgy látszik, hogy az ezüstfoszfát irányában a czitromsav a legnagyobb affinitással bír. 48 g. czitromsavat 28 g. ezüstfoszfát folyadékkal keverve tiszta átlátszó oldatot kapunk, mely kiváló érzékenységgel és tulajdonságokkal bír. Az ezüstfoszfátnak szerves savakban nyert emulzióját vagy oldatát ezután alkalmas módon az érzékennyé teendő fölületre visszük át. Ezen czélból azt teveszőrből készült lapos, lágy kefével papírra kenjük és azután megszáradni hagyjuk. Ha az ekként érzékennyé tett fényképészeti papírt napfényben vagy árnyékban a negatív alatt exponáljuk, akkor kellemes tónusban rendkívül pontos pozitiv képet kapunk. Ha a papír előzőleg albuminnal, gelatinnal vagy effélével volt bevonva, akkor a fényképészeti másolatot sokkal rövidebb idő alatt idézhetjük elő, mint az eddig alkalmazott ezüst-haloid vegyületekkel és a másolat előidézésére nemcsak napfényt, hanem mesterséges fényt is alkalmazhatunk. Az ekként nyert fotografikus másolatot tetszőleges ismert színező oldattal színezzük és végre nátriumhyposzulfittel rögzítjük. A másolatot ezután addig mossuk, míg a hyposzulfitnek utolsó nyomai is eltűnnek. Természetesen papír helyett más anyagokat pl. fát, celluloidot, litographikus követ, selymet, vásznat vagy más szövött gyártmányokat és még sok más anyagokat vonhatunk be ezen fotografikus hártyával, a mikor is azokon szép, gyöngéd, a papiroson nyert másolatokkal egyenértékű másolatokat készíthetünk. A jelen találmány tárgyát képező eljárás előnye abban áll, hogy az ezüstfoszfátot az albuminhoz vagy gelatinhez hasonló tapadó anyagok nélkül is alkalmazhatjuk; hogy az ezüstfoszfátot valamely fölületen majdnem a festékekhez hasonlóan kenhetjük föl, továbbá, hogy csak igen gyönge nátrium-hyposzulfit-oldatok és rövid bemártás elegendő ahhoz, hogy a másolatnak át nem változtatott ezüstjét eltávolítjuk és a másolatokat permanensekké tegyük. Ha a másolatot a fixirozó fürdőben egy percznél tovább hagyjuk, akkor azon szulfuraczió áll be, melyet a szerves savak bevezetnek és mely további állásnál teljesen sötétedésig folytatódik. Habár a szulfuracziónak sok káros hatást tulajdonítanak, mindazonáltal a jelen eljárás szerint készült másolatok külsejükben nem szenvednek, ha a szulfuracziót nem igen hosszú ideig hagyjuk folytatódni. A kén által szinezett másolatoknak a légköri oxíiláczió által való megsárgulását albumin alkalmazása által akadályozhatjuk meg. Ezen eredményekhez csak huzamosabb ideig folytatott nagy számú kisérletek útján jutottunk. Az ezüsfoszfátemulzióval vagy oldattal készült másolatok domináló szine barna vagy sötétbarna színezetű, mely a másolatok száradásával tetemesen sötétül. Ha a másolatokat szövészeti gyártmányokon állítottuk elő, akkor azok általában barnára vannak színezve, a mit azonban feketére változtathatunk, ha azokon meleg vasalót huzunk végig, csakhogy a selymen készített másolatok ezen művelettel nem változnak meg. Habár az ezüstfoszfátmásolatok domináló színe barna, azokon mégis sok más tónust is érhetünk el; megemlítjük, hogy bizonyos negatívok a színminőségek átvitele számára közvetítő gyanánt szerepelnek és hogy a tonusok előállítását bizonyos fokig és eddig még nem ismert föltételek mellett befolyásolják. Ha eziistbromid-emulziót adagolunk az ezüstfoszfátemulzióhoz. akkor az érzékenységet annyira növeljük, hogy még a közönséges petróleumlámpák fénye is elegendő arra, hogy avval közvetlen másolást végezzünk. Ezenkívül ezen érzékenységet még inkább növeljük, ha az emulzióhoz kis mennyiségű czitromsavat adagolunk. Ha ezüstfoszfátnak czitromsavban való oldatát sima papírdarabra visszük rá és valamely negatív alatt közvetlenül napfényben exponáljuk, akkor a nyert másolat igen kellemes kékes színnel bír, mely más másolatokkal úgy világos