17170. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektrolytikus czélokra szolgáló elektródákon

2 — a tokba behatoljon, ellenhatás jön létre, a nélkül, hogy az olaj túlságos magas nyomása volna szükséges, mely az olajat fölül a tokból kinyomhatná. Egyes esetekben az olajat túlnyomás nélkül is használhatjuk, minthogy az olajnak vagy más folyadéknak nagyobb kapillaritása elegendő, hogy az ne engedje az elektroliteket a vezetőhöz vagy ezeknek az anód okkal való összeköttetéseihez jutni, illetve hogy megakadályozza, hogy az elektrolit az olajat az anódokon vagy az összeköttetéseken kiszorítsa. A fémes vagy más vezetékek és az anódok közti összeköttetéseket szénből vagy más olyan anyagból való tuskók útján létesítünk. melyet az elektrolit nem támad meg. A tuskók keresztül mennek a vezetőt körülvevő tokon és csapszögek és csavaranyák vagy más efélék szorítják a vezetőhöz. Az anódok csapszögekkel vagy más módon vannak a tuskókra erősítve. A tuskók, ha kívánjuk, az anódok egy részét tehetik. A megerősítő csapszögek nem-vezető anyagból készülnek, vagy pedig, ha fémből valók, alkalmas anyaggal izolálva vannak, úgy hogy árammentesek és az elektrolitek hatásától védettek. A rajzban az 1. és 2. ábrák a jelen találmány szerinti, függélyes czella számára való készülék egymáshoz merőleges metszetei, részben nézetei. A 3. és 4. ábrák egymáshoz merőleges metszetek, részben nézetek és az 5. ábra a vezető tokja egy részének és az anódoknak és összeköttetéseinek vízszintes metszete a 3. ábra A—A vonala irányában nagyított méretben. A fémes (a) vezető valamely alkalmas módon össze van kötve az áramforrás egyik sarkával; a nem-vezető anyagból, előnyösen portland-czementből való (b) tok körülveszi a vezetőt. A vezető és tok között lévő (c) közbeeső tér olajjal vagy más olyan folyadékkal vagy oldattal van kitöltve, mely a (d) czellában lévő elektrolittel nem keveredik. Az olaj fölszinét olyan magasnak választjuk az elektrolit t'ölszine fölött, hogy az elektrolitnek hidrosztatikai nyomását és azon törekvését, hogy a (b) tokon keresztül átszivárogjon az (e) szénanódokon és (f) széntuskókon az olajnak ugyanazon törekvése kiegyenlíti. Az elektrolit ezáltal megvan akadályozva, hogy az (a) vezetőhöz vagy az (f) tuskóknak a vezetővel (g)-nél való összeköttetéséhez jusson. Az olaj átszivárgása (f) tuskókon egyáltalában nem befolyásolja ezeknek vezetőképességét. A széntuskók, ha kívánatos, olajjal itathatok, mielőtt elhelyeztetnek. Az olajban elhelyezett úszó vagy más eféle révén az olaj állásának minden változása, mely a tok szelelése vagy más módon jön létre, láthatóvá van téve. Ha a tokot felül el akarjuk zárni, akkor az olajat valamely alkalmas nyomás alá helyezhetjük; a nyomás nagyságát manométer mutathatja. (e)-vel jelölve a szénből vagy más alkalmas anyagból való anódok, melyek az elektrolitekbe merülnek. Ezen anódok a vezetőkkel (f) széntuskók révén vannak összekötve, melyik egyik végükkel az anódokon, másik végükkel (a) vezetőn vagy pedig (h) gyűrűkön fekszenek, mely utóbbiak a vezetőkhöz vannak erősítve. Ezen (h) gyűrűk legczélszerűbben lágy fémből készülnek, úgy hogy (f) tuskók azokba szorosan benyomulhatnak, (i) csapszögek és csavaranyák segélyével az anódok az (f) tuskókhoz, ezek pedig szorosan (h) lemezekhez szoríthatók, úgy hogy jól-vezető összeköttetés jön létre a tuskókon át az anódokhoz. Az (f) tuskók (j) nél (b) tokba vannak behelyezve. Az (i) csapszögek és csavaranyák (k) szigetelő anyaggal vannak bevonva, a végből, hogy azokat az elektrolitek behatásától megóvjuk és hogy megakadályozzuk, hogy az áramot vezessék, mi által könnyen kárt szenvedhetnének. Ezen megerősítési mód lehetővé teszi elhasznált anódok könnyű eltávolítását és azok helyébe újak behelyezését. A csapszögek és csavaranyák, ha kívánjuk, nem-vezető anyagból készülhetnek és akkor nem kell azokat szigetelni. Lehet külön csapszögeket is alkalmazni az anódok megerősítésére (f) tuskókon és a tuskók megerősítésére a vezetőn. A tuskók, a mint a 6. ábra mutatja, több