17161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogén szegény fűtőgázoknak előállítására szénhydrogén tartalmú tüzelőanyagokból

i -térben lévő szenet desztillálja és a (3) forgó tolattyún áthaladva, közvetlenül az (X) ventilátoron, végre a (4) forgó tolattyún keresztül áramolván, ismét vissza a (KI) csatornába áramlik, a hol ezen gáz desztillálási termékekkel megrakodva, a (Dl) csövön bevezetett friss gőzzel együtt vagy szükség esetén e nélkül a már leirt útat újból megkezdi. A keverék mindenkor az izzó koksz és a friss tüzelőanyag között áramlik be, vagyis oly ponton, mely hőmérsékénél fogva nemcsak a kondenzálódást megakadályozza, hanem egyidejűleg a keverék előmelegítését is foganatosíthatja, mi által az izzó kokszoszlop a keverék átalakításához szükséges hőmérsékét megtartja. Minthogy a keverék mindenkor fölül áramlik be és ekként lehűtő hatását csak a légbevezető csővel szemben lévő ponton fejtheti ki, azért a kokszoszlop hidegre fúvása gyakorlatilag lehetetlen. A keverék fölöslegét keringés közben vízgáz alakjában szolgáltatja át, mely a kokszoszlop lehető leghidegebb pontján, az (R2j téren kiáramlik és mely a (4) forgó tolattyún keresztül a skrnbberbe és innen a gazométerbe vezettetik. Az (Y) szelep lecsavarolása és a (C) tolattyú nyitása után a gázt a (T) hűtőkészüléken keresztül vezetjük és ez által kátrány- és ammoniáktartalmától megfosszuk. A legközelebbi gázfejlesztésnél vagy még ugyanazon periódus alatt, mindkét forgó tolattyút rezerváljuk, melyek e végett czélszerü módon egymással vannak összekötve; a mikor is a gőz (D2) csövön áramlik be, úgy hogy a gáz két aknán keresztül megfordított sorrendben fog áramolni. Ha gázkeveréket akarunk előállítani, akkor a (P) tolattyút és az (Y) szelepet nyitjuk, ellenben az (Sl S2 C) és az (N) tolattyúkat zárjuk, mivel a (W) scrubbert most működésen kívül helyezzük. Alapos melegre fúvás után a (D) vagy (D2) csöveken ismét gőzt vezetünk be és a ventilátort működésbe hozzuk. A fejlesztett vízgáz átjárja a két aknát, de a fölösleg (R2) téren még nem távozhat el, sőt az egész gázmennyiség az (E2) térben lévő friss szénen kényszerül keresztül haladni, mely gáz innen közvetlenül a ventilátoron és a (4) forgó tolattyún halad keresztül és (Dl) csövön bevezetett friss gőzzel keverve vagy egymagában ismét az aknába kerül; a fölösleg gázkeverék alakjában a (T) hűtőkészülékbe halad és innen a kátránytól és az ammóniáktól megfosztva, a (H) csövön keresztül a gazométerbe áramlik. Ha az egész keringésbe hozandó gázmennyiségből a melléktermékeket kiválasztani akarjuk, akkor csak az (Y) szelepet csavaroljuk le és a (C) tolattyút nyitjuk; ekként tehát nemcsak az illető fölösleg, hanem az egész gázmennyiség is a (T) hűtőkészüléken keresztül fog áramolni. Az új eljárásnak ipari előnyei az eddig ismertekkel szemben a következők: A tüzelőanyag egységéből nagyobb gáztermelés adódik, mivel a friss tüzelőanyagból az összes szénhydrogéneket nyerjük és az előállított fűtőgázt — legyen az akár vízgáz, akár gázkeverék — a készülék leghidegebb pontján vezetjük el, mely utóbbi körülmény nemcsak melegnyereséget, hanem hűtő vízmegtakarítást is jelent. Nagyobb biztonság robbanási veszélyekkel szemben, mivel a jelen eljárásnál semmi körülmények között nem juthat levegő a gázométerbe. A legrosszabb esetben is a levegő a gázvezetékbe, csak miután a kokszoszlopon már mint generátorgáz keresztül haladt, hatolhat be. A régebbi eljárásoknál a nyomó levegő és a gazométer között nem alkalmazták ezen védő, izzó kokszoszlopot. A jelen eljárás szerint előállított gázkeverék rendkívüli értékkel bír, mivel fűtési értéke nagyobb, mint a vízgázé és ha esetleg nyitott lángzóban világítási czélokra akarjuk fölhasználni, karburálásához sokkal kevesebb karburáló anyag szükséges, mint a tiszta vízgázhoz Ehhez járul még az is, hogy ezen gázkeverék sokkal kevesebb (CO-t) tartalmaz, mint a vízgáz, ennélfogva kevésbbé mérges és ezenkívül még a világító gáz jellemző szagával is bir, míg a vízgáz majdnem teljesen szagtalan.