17157. lajstromszámú szabadalom • Kerépár támaszték

- 2 Ezen megerősítési részek a kerékpárnak függélyes középsíkjához akként vannak beállítva, hogy a kinyújtott támaszok ezen síkkal elegendő nagy, körülbelül 30°-ú szöget zárnak be, hogy a kerékpár jó alátámasztása biztosítva legyen. A (C) rúdnak alsó oldala fürészfogazáshoz hasonló bevágásokkal van ellátva, melyekkel a (B) csúszó darabon ülő (f) zárókilincs kapcsolódik, a hol is a (C) rúdnak fogai akként vannak irányítva, hogy az (f) zárókilincs bekapcsolt állásánál a (B) csúszó darab az (a) csuklóponttól tova nem mozgatható. Az (f) kilincs a szintén a (b) csúszó darabon forgathatóan megerősített (F) emeltyűvel áll csuklós összeköttetésben és az emeltyű hosszirányára merőlegesen álló szemmel végződik, melyen az előzőkben leírt rögzítő szerkezetre ható (G) kötél van keresztülvezetve. Ezen (G) kötél egy az (Al) emeltyűvel szilárdan összekötött (A3) kúrnak végére van erősítve úgy, hogy a kötél húzása által az (A3) kar és az ollónak (Al) emeltyűje az (a) csukló körül akként forgattatik el, hogy a nürnbergi olló összehúzódik. A (G) kötél a szilárd (h) fülön is van keresztülvezetve és (g)-nél egy csomóval ellátva úgy, hogy a kötél húzása által egyidejűleg az (F) emeltyű is akként állíttatik el, hogy az (f) zárókilincs a (C) rúd fogazatából kikapcsolódik és a (B) csúszó darab a rúd mentén (a)-tól tovamozgattatik. Mivel a kötél az (A3) emeltyűnek fülétől (h)-hoz szögben van vezetve, az (f) kilincs az (F) emeltyűnek behatása folytán mindaddig kikapcsolva marad, míg a kötélre húzás gyakoroltatik, vagyis, míg az olló tökéletesen nincs összehúzva. Az (i) rúgó ezen mozgás ellenében hat, mely rúgónak (il) vége az (A2) emeltyűre) van erősítve és azután egy a másik (Al emeltyűn elrendezett (I) csaj) köré van tekerve, melynek tengelye a két (Al) és (A2) emeltyű csuklójának tengelyével egy vonalban fekszik úgy, hogy az ollónak összehúzásánál a rúgó megfeszíttetik, mi által az ollót hirtelenül kinyújtani törekszik. Ezt rendes körülmények között a (G) kötél húzása által akadályozzuk meg, mely a következőkben leírandó szerkezethez van vezetve. Az egy-egy nürnbergi ollóból álló és a kerékpárnak ellenkező oldalain elrendezett két támasznak (G) kötelei az (U) alakú (J) kapocsnak két végével (1. ábra) vannak összekötve, melynek középső részén egyetlen egy (K) kötél van megerősítve, mely a forgattyú csapágyán megerősített (k) görgőre és a váz középső (M) csöve mögött fölfelé van vezetve. Ezen kötél fölső vége az (1) hevedernek (2 ábra) fülébe van erősítve, mely az (L) emeltyűn csuklósan van megerősítve, mely utóbbi az (M) csövet körülvevő szorító gyűrűn elforgathatón van megerősítve. Az (L) emeltyű akként van hajlítva vagy görbítve, hogy az a pontvonalkázottau jelölt állásba való forgatásánál, mely állásban az (12) ütköző által tartatik meg az (1) hevedert az (11) forgási pont fölé emeli és azt a kerékpárnak (l)-en kefesztülmenő) középsíkjának második oldalára hozza. Ez által elérjük azt, hogy az (L) emeltyű a kötés húzása által állásában megtartatik. Ha az (L) emeltyűt lefelé forgatjuk, a (G) kötél meglazul és a nürnbergi ollók az (rugók által rögtön kinyújtatnak, míg a mindkét oldali ollónak alsó végén lévő (N) sarúk a földet el nem érik. Ezen mozgásnál a (B) részek a (C) fogasrúd mentén csúsznak, melynek fogai fölött az (f) zárókilincs tovahalad, míg a támaszok a földet el nem érték és a (G) kötél annyira meg nem lazult, hogy az (f) kilincsek a (C) rúd fogazatával kapcsolódnak és a támaszokat rögzítik, melyek ennélfogva a reájuk gyakorolt nyomásoknak is szilárdan ellenállnak. Hogy a sarúk a talajnak megfelelően helyezkedhessenek el, vagy hogy az ollók különböző hosszánál jól illeszkedhessenek a földre, hogy továbbá a támaszoknak sima talajon való csúszását és besülyedését puha talajba megakadályozzák, a sarúk fogazott éllel bíró gömbsüvegek alakjában vannak kiképezve és a legalsó ollóemeltyűnek alsó