17157. lajstromszámú szabadalom • Kerépár támaszték

- 2 Ezen megerősítési részek a kerékpárnak függélyes középsíkjához akként vannak be­állítva, hogy a kinyújtott támaszok ezen síkkal elegendő nagy, körülbelül 30°-ú szö­get zárnak be, hogy a kerékpár jó alátá­masztása biztosítva legyen. A (C) rúdnak alsó oldala fürészfogazás­hoz hasonló bevágásokkal van ellátva, me­lyekkel a (B) csúszó darabon ülő (f) záróki­lincs kapcsolódik, a hol is a (C) rúdnak fogai akként vannak irányítva, hogy az (f) zárókilincs bekapcsolt állásánál a (B) csú­szó darab az (a) csuklóponttól tova nem mozgatható. Az (f) kilincs a szintén a (b) csúszó da­rabon forgathatóan megerősített (F) emel­tyűvel áll csuklós összeköttetésben és az emeltyű hosszirányára merőlegesen álló szem­mel végződik, melyen az előzőkben leírt rögzítő szerkezetre ható (G) kötél van ke­resztülvezetve. Ezen (G) kötél egy az (Al) emeltyűvel szilárdan összekötött (A3) kúrnak végére van erősítve úgy, hogy a kötél húzása által az (A3) kar és az ollónak (Al) emeltyűje az (a) csukló körül akként forgattatik el, hogy a nürnbergi olló összehúzódik. A (G) kötél a szilárd (h) fülön is van keresztül­vezetve és (g)-nél egy csomóval ellátva úgy, hogy a kötél húzása által egyidejűleg az (F) emeltyű is akként állíttatik el, hogy az (f) zárókilincs a (C) rúd fogazatából ki­kapcsolódik és a (B) csúszó darab a rúd mentén (a)-tól tovamozgattatik. Mivel a kötél az (A3) emeltyűnek fülétől (h)-hoz szögben van vezetve, az (f) kilincs az (F) emeltyűnek behatása folytán mind­addig kikapcsolva marad, míg a kötélre hú­zás gyakoroltatik, vagyis, míg az olló töké­letesen nincs összehúzva. Az (i) rúgó ezen mozgás ellenében hat, mely rúgónak (il) vége az (A2) emeltyűre) van erősítve és azután egy a másik (Al emeltyűn elrendezett (I) csaj) köré van te­kerve, melynek tengelye a két (Al) és (A2) emeltyű csuklójának tengelyével egy vonal­ban fekszik úgy, hogy az ollónak összehú­zásánál a rúgó megfeszíttetik, mi által az ollót hirtelenül kinyújtani törekszik. Ezt rendes körülmények között a (G) kötél hú­zása által akadályozzuk meg, mely a követ­kezőkben leírandó szerkezethez van vezetve. Az egy-egy nürnbergi ollóból álló és a kerékpárnak ellenkező oldalain elrendezett két támasznak (G) kötelei az (U) alakú (J) kapocsnak két végével (1. ábra) vannak összekötve, melynek középső részén egyet­len egy (K) kötél van megerősítve, mely a forgattyú csapágyán megerősített (k) gör­gőre és a váz középső (M) csöve mögött fölfelé van vezetve. Ezen kötél fölső vége az (1) hevedernek (2 ábra) fülébe van erő­sítve, mely az (L) emeltyűn csuklósan van megerősítve, mely utóbbi az (M) csövet kö­rülvevő szorító gyűrűn elforgathatón van megerősítve. Az (L) emeltyű akként van hajlítva vagy görbítve, hogy az a pontvo­nalkázottau jelölt állásba való forgatásánál, mely állásban az (12) ütköző által tartatik meg az (1) hevedert az (11) forgási pont fölé emeli és azt a kerékpárnak (l)-en ke­fesztülmenő) középsíkjának második olda­lára hozza. Ez által elérjük azt, hogy az (L) emel­tyű a kötés húzása által állásában megtar­tatik. Ha az (L) emeltyűt lefelé forgatjuk, a (G) kötél meglazul és a nürnbergi ollók az (rugók által rögtön kinyújtatnak, míg a mindkét oldali ollónak alsó végén lévő (N) sarúk a földet el nem érik. Ezen mozgásnál a (B) részek a (C) fogas­rúd mentén csúsznak, melynek fogai fölött az (f) zárókilincs tovahalad, míg a táma­szok a földet el nem érték és a (G) kötél annyira meg nem lazult, hogy az (f) kilin­csek a (C) rúd fogazatával kapcsolódnak és a támaszokat rögzítik, melyek ennélfogva a reájuk gyakorolt nyomásoknak is szilárdan ellenállnak. Hogy a sarúk a talajnak megfelelően helyezkedhessenek el, vagy hogy az ollók különböző hosszánál jól illeszkedhessenek a földre, hogy továbbá a támaszoknak sima talajon való csúszását és besülyedését puha talajba megakadályozzák, a sarúk fogazott éllel bíró gömbsüvegek alakjában vannak kiképezve és a legalsó ollóemeltyűnek alsó

Next

/
Oldalképek
Tartalom