17135. lajstromszámú szabadalom • Elektromos üzemű berendezés póstai küldemények gyors továbbítására

- 5 -egyesített (66) ebonitrúgók vannak megerősítve. A két kautsukkal bevont vízszintes (72) csiga a (76) tartókra vannak fölhúzva (23. ábra) és a (66) rúgók által támasztatnak alá, úgy hogy a támasztékok bizonyos mértékben vízszintes irányban eltolódhassanak. A csiszolt (76) aczéldarabok a (77)-nél fix módon, a (78)-nál ellenben eltolhatóan szerelt rugókban vannak megerősítve. Az ily rúgóknak a támasztékok mellett való elhaladásánál kifejtett hatását könnyen meg lehet érteni, azonkívül a (76) tartók, melyek minden kilométer után a 12. ábrán látható módon berendezett oszlopokat érik, a pozitiv vezetéket egy pillanatra a földdel kapcsolják. A (67) rész a (63) csigákat viseli (melyek (79) hajtózsinór vezetésére szolgálnak, mint az a 21. és 22. ábrában látható), továbbá a (72) csigákhoz hasonló (69) csigák, melyeknek az a czéljuk, hogy az oldalmozgást meggátolják. Úgy a (69 mint a 72) csigák egymástól elektromos tekintetben szigetelve vannak és általában csak akkor jutnak működésbe, mikor a kocsi egy oszlop mellett halad el vagy menetirányát változtatja. A vízszintes irányban egy bizonyos nyomás által eltolható (80) rész két vízszintes (81) és két függélyes (82) lemezzel van ellátva. A mozgás a 21., 22. és 23. ábra alapján könnyen érthető. A két pár (50) hajtókerék aczéltengelyekre van fölékelve, de ettől ebonit által (22. ábra) van szigetelve. Mindegyik tengelynek (61) villával és a villában egy (52) hajtókerékkel van ellátva, mely a motor (53) korongjával a (76) zsinór segélyével van kapcsolva. A 22. ábrán (65) fehérfémből készült gyűrűket jelez, melyek az áramot a két hátsókerékről az (59) mótorkefékre viszik át. A két mellső kerék hornya, hogy a kerekek az (1) drótokon erősebben súrlódjanak, kaucsukkal van bélelve. A kocsi súlya az (55) tengelyeket terheli, mely a terhelést az (56) csapokra viszi át. Megjegyzendő, hogy a (76) zsinór a teher egy részét az (52) korongra viszi át. A (63) vezetőcsigák csontból készülnek és csiszolt, olajozott aczéltengelyekkel vanak ellátva. A kocsi motora a 21., 22. és 23. ábrán látható, a mótor seriesmótor és két (51) transzmisszió koronggal van ellátva. Az (51 és 52) kerék áttevése 2 1:1, úgy hogy az (50) kerekek átmérőjének (250 mm.) figyelembe vételével a kocsi sebessége óránként 300 km. A mótor áramfogyasztása 210— 220 watt (mintegy 0 • 3 lóerő), fordulatszáma 2500 perczenként, hajtására 500 volt feszültség szükséges. A mótor gerjesztő mágnese, mely a mótor súlyának legnagyobb részét teszi ki, mint az a 22. és 23. ábrán látható, a (83) rudakra van szerelve, melyeken a kocsit viselő (60) támasztékok is meg vannak erősítve (21. ábra). Az áram a motorba a 24. ábrán látható szabályozón jut be. Megjegyezzük, hogy az egyik sarokvas, még pedig a (96) sarokvas elektromágnes gyanánt van kiképezve, és négy réteg, az induktor áramkörével oly módon kapcsolt, szigetelt új ezüst drótból készült tekercseléssel van ellátva, hogy az átáramló áram az elektromágnesek sebességét nagyobbítsa. A drót összes ellenállása akkora, hogy az áram intenzitása nagyobbá ne lehessen, mint a mekkora intenzitást bír ki a mótor. Eme regulátor feladata: 1. a mótor fölmelegedésének és elégésének meggátlása, ha a fékezett motoron áram megy át; 2. az áram intenzitásának nagyobbítása és kisebbítése, ha az intenzitás a mótor kisebb vagy nagyobb forgássebessége (és így a kisebb vagy nagyobb ellenelektromótorikus erő) következtében túlságosan naggyá vagy túlságosan kicsivé lesz; 3. a mótor forgató nyomatékának nagyobbítása mint ha a vontatás ellenében ható erő (a pálya lejtőssége) nagyobbodik. Megjegyzendő, hogy úgy a (88) rúgó feszültségét, mint a (84) készüléket is oly módon kell szabályozni, hogy a (96) sarokvashoz vezetett áram a (90) kart az átkapcsoló (l) lemezén kontaktusban tartsa. Ebben az esetben úgy az ellenállás, mint a mágneses mező intenzitása a lehető legnagyobb. Ha a mótor sebessége nagyobbodik, az áram intenzitása, úgyszinte a (90) karra