17135. lajstromszámú szabadalom • Elektromos üzemű berendezés póstai küldemények gyors továbbítására

mely állomások egymástól a körülbelül 100— 120 km. távolságban vaunak és egy-egy, mintegy 500 volt feszűltségő áramot termelő egyenáramú generátorból állanak, melyek elég erős áramot szolgáltatnak, hogy óránként egy kocsit továbbíthassanak. Mint az a 8. ábrából kitűnik, a (12) kocsi motorját menetközben főként a két szomszédos központ táplálja, bár bizonyos mértékben a többi állomáson lévő generátorok is hatnak. A két vezetéket a vonal két (-{- 1) és (—1) drótja képezi, melyek legkisebb hatásfokkal körülbelül a két tápláló állomás között lévő szakasz közppontján működnek. A vezeték okozta veszteségek körülbelül 15% ra tehetők. A központi állomásokon akkumulátorok is fölállíthatók, ekkor mintegy 301 elemből álló telep szükséges. A telepeket esetleg a városi hálózatból lehet táplálni, még pedig közvetlenül, ha a hálózat egyenárammal, áramváltoztatók közvetítésével, ha a hálózat váltakozó árammal dolgozik. Ha ily hálózat nincs, akkor állandó elemek, pld. az olcsó Meidinger-tele elemek is használhatók, esetleg egy gázmotor által hajtott generátor alkalmazható. Ha valamely állomáson az elektromos központi telepen üzemzavarok lépnének föl, ezért a kocsi nem állana meg, mert motorját a másik állomás táplálná, bár ebben az esetben a vezeték hatásfoka nagyon csökkenne. További előnye eme berendezésnek az, hogy akkor, ha a póstaüzem megszakad, a vonal egy tetszőleges pontjához csatolt gép segélyével a szomszédos állomások akkumulátorait táplálni lehet. A föl- és leadó állomásokat két csoportban fogjuk ismertetni, nevezetesen először a közbeeső állomásokat, másodszor a végállomásokat. Eme kétféle állomások 1. jelzik a kocsinak az állomásról való elindulását; 2. folytonosan jelzik a kocsinak a vonalszakaszon való mozgását; 3. automatikusan jelzik a kocsinak az állomásra való megérkezését; 4. lehetővé teszik két kocsi kitérését; 5. ellenőrzik a kocsi által befutandó pálya állapotát; 6. eme jelzéseket a szomszédos állomásoknak is adják. A közbeeső állomások berendezése a 13. ábrán látható, (-(- 1) és ( — 1) a vezetékeket képező drótok. A (14 15) pontokon, melyek az állomástól mintegy 80 m. távolságban vannak, a (— 1) vezetőbe egy (16) holt vezeték van beiktatva, és a (10) vezeték a (14 és 15) pontok között létesít kapcsolatot (10. ós 11. ábra). A (17 18 1(

J) kommutátorok a 13. ábrában látható helyzetet foglalják el. Mikor a kocsi a nyíl irányában a leírt állomás felé mozog, a kocsi által megtett minden km. után egy csengettyű szólal meg, még pedig a következő módon. A 11. ábra szerint a pozitív vezeték szigetelőjétől két oldalt egy-egy (21) illetve (22) vaskar ágazik el, melyek egy-egy (23) sárgaréz lemezzel vannak fölszerelve és a (9) vezeték segélyével a földdel kapcsolva. Ha a kocsi eme karok fölött mozog, a pozitív vezeték a (23 24) lemezekkel jön kontaktusba, úgy, hogy az áram a (9) vezetéken a földbe és innen a negativ vezetékbe jut. Minthogy minden kilométernél egy-egy ily szerkezet van alkalmazva, a (20) csengettyű megszólalásából nem csak a kocsi mozgására, hanem a mozgás sebességére is következtethetünk. Mikor a kocsi az állomásra érkezik, a kocsi nem fog többé áramot kapni és a (14) ponttól saját eleven erejének hatása alatt fog tovább mozogni, tehát a mótor egy zárt (16 20 26 19 és 1) áramkörre dolgozó dynamót fog képezni, minek következtében a kocsi sebessége gyorsan kisebbedik, egyúttal pedig a (27) harangmű is működésbe fog jönni. Megjegyezzük azonban, hogy a (-)- 1 16) szakasznak 30— 40%0

emelkedése van, hogy a kocsi mozgása lassubbodjék, a kocsi gyors megállását az állomáson alkalmazott ütközőrúgó biztosítja. Miután a kocsi az állomásra megérkezett, a kocsiból a küldeményt kivesszük, azután pedig a (17) kommutátort oly módon visz-